Ez Kikim blogjából :) Gyönyörű... valami hihetetlenl gyönyörű és beleszerettem, főleg a középső tételbe, de mind a három egyszerűen isteni, nem tudok rá mást mondani:
II. tétel: Pan and the Birds
III. tétel: Pan and the Nymphs
Tudom, hogy csak második lehetek. Tudom, hogy ez nem olyan fontos. Tudom, hogy csak elaludt, mert fáradt. Mellette nem aludna el csak ha halálosan fáradt. Kinek akarok bizonyítani és mit? Magamnak? De nem tudom, mit. Talán hogy felül tudok emelkedni mindenen, és képes vagyok jobb ember és jobb barát lenni. Aki megérdemel másokat. Talán nem kell mindenről tudnia másoknak. Talán rosszul tettem eddig is, hogy belementem M játékába is. Talán talán. Mit érezzek? Mit tegyek? Valaki mondja meg, milyen a normális. Szeretnék boldog lenni. Nagyon szseretnék. Tudom, hogy ez semmi a szomáliai éhezőkhöz képest. Hogy hálásnak kell lennem azért, amit kaptam. Az életemért, egy tetőért, ételért, hogy tanulhatok és hogy vannak szüleim, akik szeretnek. Vannak barátaim. Hálás is vagyok. De ott az a de. Nem értem magamat, miért nem elég ennyi? Miért kell több? Bár tudnám. Vagy bár beérném ezzel. Azt tudom, hogy valami nem jó. Valaminek másnak kéne lennie. De nem tudom megfejteni, mi.
Megint nyált játszok Mersönön és nyált olvasok naplózásban. Kezd károssá válni szerintem. Jah mellé meg A fine frenzy-t hallgatok csak poénból. Valamikor tegnap előtt túl voltam az Értelem és érzelmen meg a Büszkeség és balítéleten. Filmben. Szóval rossz állapot.
A madélután remek volt a kismaccsal, jót dumáltunk/sétáltunk/panaszkodtunk. Felváltva és egybevágva :). Bár megint nőtt egy-két vízhólyagom. Majd hozzászokom a cipőhöz. Kifejezetten szeretem ezt a fehér példányt. Jót nyálzottunk a 100 év romantikus darabjai kottán meg a 300 év romantikus fuvola kottáin. Meg a hangszereken, főleg a szintetizátorokon és a gitárokon :).
Csak lenne már vége ennek a borzalmas két hetes 'fogalmam sincs mit tegyek' magammal résznek. Mint egy epizód, amit legszívesebben átlapoznék a könyvben. Persze vannak jó pillanatok. Csak egyszerűen túlságosan foglalkoztatnak dolgok, amikre nem tudnék gondolni, ha lefoglalhatnám magam mással.
Na jó, átváltok Transformersre. Az kellően nem nyálas. Rövid lett és nem túl tartalmas. Mindent el kell kezdeni valahol. A gondolataim ma leginkább egy személy körül forognak. Ez nem jó. Nagyon nem, pedig ma már egyszer megégettem magam vele. Csak így tovább nekem, és a maradék másfél hónapom a maradék női önérzetem meg önbizalmam is lerombolja.
Úgy döntöttem, hogy nagyon ráérek, plusz meghallottam egy számot, ami nagyon megfogott. Így, kedves olvasóim, zenét kaptok személyre szabottan
Ada
Seal - Kiss from a rose
Adri
Mariah Carey - Heartbraker
Kriszti
Lau
Oroszlánkirály - Hakuna Matata
Mirus
Nickelback - If today was your last day
Pipacs
Limp Bizkit - Behind blue eyes
Yaga
Rolling Stones - Sympathy for the Devil
Zsana
Bruce Dickinson - Tears of the dragon
2006 szeptembere óta, mióta csak blogolok, azt hiszem, egyszer írtam csak privát blogot. De úgy rémlik, utána vagy kitöröltem, vagy nyilvánossá tettem. Tegnap, tegnapelőtt és ma ugyanez keringett a fejemben. Márpedig ha ÉN úgy gondolom, hogy valamit el kell rejtenem csekély számú olvasóm és a világ elől, ott már probléma van. Nem tudom, hogy írjak, ne írjak, ha igen mit, ha nem, akkor mitől jobb. Van sok minden, igen, amit ki is mondanék meg nem is. Ma valahogy nem vagyok jópofis kedvemben. Legszívesebben úgy beolvasnék egy-két embernek, hogy csak na. De mi lesz attól jobb nekem? Semmi jelenleg. Most ez sem segítene. No meg talán én is tűrhetek néha. Bár fogalmam sincs, mennyire egészséges benntartani a mérget. Néha dühítenek az egyszerű válaszok, mint 'Majd megoldódik, valahogy lesz, lehetne rosszabb is, örülj, hogy nem rosszabb/nem vagy az én helyemben, én átérzem'. (És arcul csapnak a közhelyek) Nem azért, mert nincs őszinte szándék mögötte. Csak mert dühít, mert az én problémám és messziről senki nem tud távgyógyítani meg ilyenek, meg én átrágom magam ezerszer ezeken a sablonokon.
Azért is nem szeretem most ezt leírni, mert tudom, hogy már mindenki ott tart, hogy 'Jaj, hogy ennek mindig van valami baja. Komolyan túleshetne már ezen. Elvégre minden szép meg jó, akkor mi baja?'. Hát akkor erre javaslom a reklámos megoldást (Papapapapapa). Egyébként egészen élek. Szó szerint semmi nem történik. Egész nap itthon vagyok, filmeket bámulok leginkább.
És a mai nagy kérdés: Miért szünetelteti Kiki a blogját?
Gondolkodtam ma egy ideig, és rájöttem valamire. Nem vagyok jó a magányban. Legalábbis egyelőre. Persze néha szükség van rá, hogy az ember egyedül legyen, rendezze a gondolatait. De én most nem ezt a korszakot élem. Hosszabb idejű barátkúra kell nekem. Ahogy egyedül vagyok, rájövök, hogy most nem akarok egyedül lenni. Még nem. Elég volt a két hónap egyedül. Most ember kell a közelembe. Akit emgölelhetek, akivel beszélhetek, akit ugratok vagy szórakozom vele. Kevés volt, ami volt. Mondhatnám, terápiás célokra kellene most a társaság. Talán majd egyszer.
Nos, nyár van. Hamisítatlan nyár 37 fokkal, dög meleggel és fetrengős napokkal. Ilyenkor a legjobb egy üveg jéghideg üdítővel kilni a tó vagy medence partra, ésütkérezni, időnként iszogatni, naptejet kenni magadra meg becsobbanni a vízbe, ha már nagyon ég a bőröd.
Hogy mik is foglalkoztatnak az utóbbi napokban? Sok minden. Tudom, hogy ez jellemző rám, de hát ez van. Nem vetkőzöm ki magamból.
Mondjuk kezdjük ott, hogy Agathaékkal újra beszélgetés. Nem olyan, mint régen. Olyan semmi nem lesz már, mert azok az idők elmúltak. De miért ne beszélhetnénk, mint régi barátok? Hogy vagy, miújság, mi történt veled 2,5 év alatt. Örömök, bánatok, hihetetlen vagy szívfacsaró sztorik, kapcsolatok megjavulása, kapcsolatok elszakadása. Sokminden történt 2,5 év alatt és a felét se tudnám felsorolni, úgy érzem. Az a vicces, hogy már akkor is volt Mr. B. És ezt elgondolni egy részről nagyon szánalmas. Másrészről szintén. Azt hiszem, ha akadna valaki, aki legalább úgy értékelne, mint jó pár évvel ezelőtt ő, akkor könnyebben elfelejteném. De az önbecsülésem akkor állt legmagasabban.
Nincs arról szó, hogy nekem feltétlen kell egy pasi magam mellé. Csak szeretnék valakit, aki mellet biztonságban érezhetem magam. Meg persze szeretném már megtapasztalni az első csókot az első ölelést egy fiútól, az első randit vagy annak nevezhető valamit. És azt az érzést, hogy szeretnek és viszont szerethetek. Bár még bőven ráérek. Csak nem akarom úgy végezni, hogy jön egy fiú és az lesz az első és egyetlen kapcsolatom. Nyilván léteznek ilyenek, de én szeretnék randizgatni, kipróbálni magam. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok érzelmileg kötődni hozzájuk, vagy hogy nem akarok eleve komoly, jövővel rendelkező kapcsolatot. Csak úgy van ez, mint a versírás. Eleinte azt hiszed, ez a te stílusod. Kipróbálod magad, írogatsz, tetszik. Azután talán lesz egy alkotói válságod, amíg nem írsz, el vagy foglalva, eltelik néhány hónap... utána újra belefogsz, de ezúttal más érzések, más szépségek kerülnek előtérbe, már jobban érted, hogy honnan kell jönnie a dolognak. Valami ilyesmire gondolok. De tudom, hogy nem vagyok elkésve semmivel.
Vajon meddig barátság egy barátság? Mikor az embernek már hazudnia kell a másiknak, nem mondhatja meg a véleményét, hogy mit csinál vagy mi érdekli, azt hiszem már nem sorolható ebbe a kategóriába. Mikor az ember tudja, hogy egyszerűen képtelen többet tenni egy barátságért, mint amit már megtett. Belefárad. Jönnek a hazugságok... Nem, most éppen nem érek rá. Áh, fáradt vagyok, inkább most ne. Holnap? Holnap épp dolgom lesz. Mennyire lehet önző egy barátság? Természetes, hogy az embernek rosszul esnek dolgok. Ezeket jobb esetben kiböki, rosszabban bent tartja és akkor megy a mi a baj? Semmi című végtelen játék. Mi számít normális önzőségnek? Mert egy fokon mindenki azt akarja, hogy csak rá figyeljenek. De hol kezd ez terhessé válni a másik számára? Hol kezd el ez odáig fajulni, hogy szorongatóvá, fojtogatóvá lesz az egész dolog?
Amúgy magyarázza nekem el valaki a pasik gondolkodását. Ha valakit nem kedvelsz, miért nem utasítod el, és ha kedvelsz akár csak barátként, akkor miért nem jelzed? A kerülgessük a forrókását taktika milyen célhoz vezet? Elvégre Igen/Nem. Nem olyan nehéz kérdés ilyen szempontból.
Olvasgatva Kikim blogját elgondolkodtam több dolgon is. Az előző témához kapcsoltan egyrészt arról, hogy vajon mekkora különbség van aközött, hogy mi hogy érzünk a barátaink vagy épp szerelmünk iránt és ők irántunk. Úgy értem, hogy ha mondjuk nagyon szereted az egyik barátodat. Imádod, szeretsz vele lenni, várod, mikor találkoztok, mindig azon gondolkodsz, hogyan tudod kimutatni, milyen hálás vagy érte, hogy a barátod. De honnan tudod igazán, hogy ő hogyan érez. Ha mondjuk nemmutatja ki nagyon az érzelmeit eleve nehezebb. De még ha meg is teszi, honnan tudhatod, hogy mennyire őszinte a lelkesedése? Én legalábbis elég barátságot láttam már, ahol az egyik fél fele annyira se volt oda a barátságért, mint a másik, mégis a szebbik arcát mutatta, néha elmondta, hogy persze, fontos neki a barátság...
Azután itt van a szerelem kérdése. Ami csupa-csupa kémia. Miért szenved az ember egy nem létező szerelemtől, ha egyszer megadathat neki a lehetőség egy olyanra, ahl viszonozzák az érzéseit? Fura... Bár én nem kerültem még ilyen helyzetbe. Nem mondom, hogy nem kerülhetnék. Amúgy ki határozza meg, mi a szerelem? Mi valójában a szerelem? Honnan tudod, hogy nem egyszerűen pokolian tetszik egy srác, hanem szerelmes vagy? Mi a határ?
MI A ? Egyesek gondolják, hogy egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem "ideig-óráig tartó röpke élmény". A következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet: A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló vonzalom. Ez alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki harmónián át, a nemi vágyakozásig mindent magában foglal. A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya! Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad. //Shvoong.com//
A szerelem három különböző érzésből tevődik össze: része a nemi vágy, a lángoló, romantikus érzelmek és a szeretett személyhez való kiegyensúlyozott kötődés. Szexuális vonzalmat sokmindenki iránt érezhetünk, akik azonban romantikus érzelmeket táplálnak valaki iránt, azok figyelme általában egyetlen személyre szűkül le, és nemcsak hogy kívánják a másikat, de sokszor már-már megszállottan vágynak rá. (Dr Helen Fischer)
A kutatók korábban felfedezték, hogy az agy egyes részei inkaktívvá válnak, ha igazán szerelmesek vagyunk: ez igaz például azokra az agyterületekre, amelyek működése a negatív érzelmekkel, a tervezéssel, viszonyaink kritikus megítélésével és az emberek megbízhatóságának megbecslésével állnak kapcsolatban. Ez az állapot egy, de akár két és fél évig is fennállhat, vagyis ez idő alatt hajlamosak vagyunk rosszul ítélkezni, és figyelmen kívül hagyni párunk hibáit. Ez egyfajta érzékcsalódás, amely azonban a fajfenntartás szempontjából alapvető funkcióval bír a kutatók szerint.
Helen Fischer és kollégái korábban 15 olyan jelentkezőt vizsgáltak mágneses rezonanciás agyi képalkotó eljárással (MRI). akikkel szerelmük nemrég szakított, és a csoport átlagát véve 63 napja volt szerelmi bánatuk. A kutatók a második csoport tagjainál fokozott aktivitást mértek az agy nucleus accumbens-nek nevezett területén, ahol nagyszámú dopaminreceptor található. "Ez alapján úgy tűnik, hogy ha elhagynak minket, akkor eleinte csak még jobban fellángolunk majd volt partnerünk iránt. A mérések kiértékelése után sokkal érthetőbbé vált a számomra, hogy mitől leszünk annyira letörtek, ha elhagynak bennünket akkor, amikor még szerelmesek vagyunk" - mondta a kutatónő. //origo.hu//
Én a szerelmet szent és sérthetetlen dolognak tartom, mely meghaladja minden meghatározás határait, és mely képes előhozni az emberi természet legszebb és legrosszabb oldalát. //Meg Cabot//
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni. //Müller Péter//
A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az. //Étienne Rey//
A szerelemről nem kell beszélni, mert a szerelemnek megvan a saját hangja, és magától beszél.
A szeretet nem szokás, elkötelezettség vagy hála. A szeretet nem az, amit a romantikus dalok mondanak róla. A szeretet van. Nincs definíciója. Szeress, és ne kérdezz sokat. Csak szeress.
A szerelem inkább kötődik a másik hiányához, mint az együttlétekhez.
A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
A bölcs éppen azért bölcs, mert szeret. A bolond pedig azért bolond, mert azt hiszi, hogy megértheti a szerelem lényegét. //Paulo Coelho//
A szerelem az az érzés, hogy akaratunk ellenére a másiknak engedtük át, ami csakis arra való volt, hogy a miénk legyen. //Paul Valéry//
A szeretet a hűség csontvelője, a jámborság ütőere, a lelkierő izma, úgyszólván, maga az élet. //Charles Purgeon//
Mit is írhatnék a Vasutas napról... jó volt, Szeged volt. Talán a legjobb része az volt, mikor hajnali háromkor holt fáradtan a kisciccel lemászkáltunk a másodikra beszélgetni. Odakint esett az eső, és mi két fotelban ülve néztünk egy darabig magunk elé. Megbezéltük, amit már amúgy is tudtunk. Hogy miért nem tudunk szabadulni...
Próbálok eltávolodni a témától és nem beszélni róla. Talán ez a leg'olyanabb' téma, amirl nem beszélek annyit, amin bár lovagolok, közel sem annyit, mint amennyire sokszor foglalkoztat. A tanácsokat ismerem, meg is akarom fogadni, csak nem megy. Aki boldog, azt vagy úgyse hatja meg, vagy azt mondja, amit tudok régóta. Aki depis vagy szomorú, annak minek duruzsoljak még többet a fülébe.
Olyan szép volt, ahogy a plafonra ragasztott csillagok világítottak éjszaka. Akarok is írni meg nem is. Tudom mi maradt meg legjobban az egészből. Két momentum. Az egyik egy álom, és abból is egy érzés. Még mielőtt elmentem Szegedre. Amásik pedig nem álom hanem egy képzelgés. Meg úgy a kapcsolódó momentumok. Sokkal jobb lett volna ez a hétvége, ha nem vagyok épp antiszoc kedvemben. És még így is nagyon társaság középpontja feeling volt, csak most inkább 1-2 ember társaságára vágytam volna. Az egyik ott volt, de mindig volt valaki más a közelünkben (kivéve akkor hajnalt). A többiek meg otthon. Ez is meg volt. Idióta tudok lenni és ilyenkor szívesen ráparancsolnék magamra. De nem tudom felülbírálni ezt a részem. Tudom, hogy homályos.
Eszembe jutott, hogy igazából egész régóta nem blogoltam (leszámítva a fikarcnyi bejegyzésem a nyáladzó lávpárokról, aminek az a következtetése, hogy minden pasi büdös, kivéve amelyik nem; meg a drogos kis bemásolt Wix-jegyzékről, de ezek nem számítanak úgy normálnak nálam. Főleg mivel előbbi bejegyzés több mint felét a One is the loneliest number című szám teszi ki). Szóval gondoltam most van időm meg tán kedvem is blogolni, úgyhogy lássuk.
Először is elvileg péntek-szombaton irány Szeged, hogy (mint tavaly) 40 fokban játszunk a (majd megtanulom milyen nevű) téren (ahol tavaly), meg a vasutas sportpályán (magyarán abban a sok órában, amíg igazából csak csepfolyóssá olvadnánk, mert épp nem játszunk, átlógunk a plázába mert ott pláza időjárás van meg légkondi, ami a magamfajtáknak az optimális tárolási hőmérséklet). Szóval péntek-szombaton jövök, napfény városa. Gondolom körbejárjuk, biciklis fiúkat keresünk (amit úgyse találunk meg amúgy is kicsikkel nem pedofilkodunk, gyetemistánál alább nem adjuk), dumcsizunk. Érdekes kérdés lesz, mert nincs kedvem egész nap és éjjel a 9,5-es pasikról meg egyéb elemekről hallgatni a dumapartit. Normális emberek más normális (vagy kevésbé normális) témákról is képesek beszélni, mint a pasik, expasik, reménybeli pasik és nemkívánt mégcsak exnek sem nevezhető pasik. Én szívesen beszélek róla, csak ha már féléve, akkor féléve. Meg hát élmény úgy dumálni, hogy ha én valamibe belekezdek, az nem érdekes. Hát kösz, nem :P Nem vagyok az az ember. Ja, és Berni sem lesz velünk egy szobában. Nincs az az Isten (persze kérdés, hogy egyáltalán van-e bármilyen, de ez most nem ide tartozik). Az is szép pillanat volt... hívnak, felveszem... 1(én a gyegébbeknek): Haló? 2(fent említett Nemleszaszobánkbanhaaddigélekis): Szia Kriszti, Berni vagyok. - Na ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy milyen Bernit ismerek én... Hát ott van Detti, aki évfolyamtársam, de hát fenét se akarna tőlem. Meg zenekaros. De az meg honnan tudja a számom?! - 2(még mindig her): Nem tudod, mikor indulunk pénteken? 1: Öhh... asszem fél három... (megkérdeztem apától a biztonság kedvéért). Miért, nem jössz csütörtökön próbára? 2: De,de, csak tudod apáék nem tudnak bentmaradni és nincs hol maradnom. - Na mondom mi van??? Miről zagyvál? Hova nem megy meg mi? És hogy jön ez a csütörtöki próbához??? Komolyan terápiát neki.
Na mindegy, lényeg, hogy nem kérek belőle se most se máskor. Ápolatlan, zsíros hajú... Metallicás pólóban. Bocs, sose voltam egy nagy rokker stílus. Ráadásul nem is olyan a csaj jelleme. Meg segíts fénymásolni. Ráhúzza a kottaállványt a lábára, aztán rámnéz hogy bocsi, nem látod? Hát bakker ha a fejébe húzza nem. De szemüveg neki az minek. Na mindegy... Szóval nem lesz a szobánkban. Igazából legszívesebben valami kétágyas koliban lennék Kikimmel, dehát nyüssz. 4 ágyas. Avagy miért nem vagyok koli ember. Harapóssá fogok válni.
Más kérdés... észrevettem magamon, hogy ahogy most kikerültem a suliból és kezdek lelkileg helyre billenni, változom. Kevesebb oké, hagyjuk és több faszomat se érdekli. Régen lényeges dolgok lényegtelennek tűnnek, régen lényegtelenek lényegesnek. Felszabadultabbnak érzem magam.Többet csipkelődöm és több szarkazmus magamból, de azért még mindig Little Angel meg minden, csak elharapózik a ne szemétkedj velem, mert megütlek részem. Jól lemérhető ez azon, amit tegnap Angellel/Artival/Ágival műveltünk. Vicces, hogy nem tudom, minek hívjam. Nekem nem Arti, mert sosem volt Arti csak mióta visszamásztunk Mersönre. De Angel sem, mert az a korszak meg már elmúlt. Ági szintén nem, mert úgy meg sose hívtam. Amúgy jelenleg róla se tudom, hogy kicsoda. Egyre többet kapunk össze, és nem érzem, hogy bocsánatot kéne kérnem vagy valami. Azt hiszem a sakamra állok némileg, és kevésbé leszek meghunyászkodó. Nem akarok csendes és nyugis maradni. Nagyhangú, enyhe feltűnési viszketegséges csajszi akarok lenni. Ahogy az az én normám volt évekkel ezelőtt. Olyan társaság szívelelke és nem olyan oké akkor csináljuk amit ő mond. Meglátjuk meddig meg hova változik minden. De jó úton haladok a nagyobb lelkibéke felé (tisza Buddha tanítása feeling. Vördpísz és köszönöm a Tide-nak).
Amúgy az is lehet, hogy tényleg megrontottak :P a jó, ezt nem hiszem. De azért ama este felszabadító hatással volt rám. Még pár ilyen és egészen helyrepofozódom? Meg kell állapítanom, hogy az iskola olyan erőszakszervezet, ami simán el tudja nyomni az ember önérzetét meg személyiség részeit. De legalábbis akkor, ha az emberke úgy érzi magát abban a nyamvadt suliban, mint én. A sok hülye sznob közt. Mert tegyük hozzá, hogy az osztályom nagy része volt sznob köcsög. Persze kivétel erősíti a szabályt, és velük nem is volt igazán gondom. Nem baj, jön még kutyára teherautó, ahogy drága extöritanom mondaná.
Az jutott amúgy eszembe, hogy jövőre mit kezdek a zenével. Mindenképp akarok fuvolázni, ha nem is olyan gyakran, de hiányozna ha nem tenném. Az életem része volt nagyon sokáig, mióta csak elkezdtem az egész zenesuli dolgot. Szóval valamit majd kitalálok rá. Amúgy Mircsivel kereshetnénk valami szegedi kórust XD A poén kedvéért. Éljen az éneklés! Jah és nem tttem hozzá, hogy meg akarok tanulni picit zongizni XD Bár erre csak korlátozottan lesz lehtőségem, de nekem az épp elég. Ráakaszkodom a Vérpettyes Katicabogárra, hogy néha tanítgasson
Jelentkeztem szóbelire újfent franszéből, báár lekéstem a határidőt. Szóval reménykedek, hogy valaki visszamondja és mehetek auguztusban szóbelizni (újra), és remélhetőleg ezúttal sikerül. Mondju kerre készülni se ártana. Ha nem sikerül, akkor valószínűleg egy év múlva rugaszkodok neki annak a nyavalyás Anak, mert nem nagyon lesz olyan időszakom, mikor máskor megtehetném.
Amúgy mostanság HP 5-el játszok, miután sikerült letöltenem, Crackelnem meg minden. Meg kell hagyni, egészen bírom, sok kis feladat, mini játékok (bár a köpkő bajnokság részemről 0% esély. Bármit nyomok, szart se csinál igazából...), és végre újítás, hogy één varázsolhatok. Mármint hogy user azzal, hogy az egeret (ami valójában touchpad) különbözőképp mozgatom. Szóval cool. Bár meg kell hagyni, Herike nem lett sokkal értelmesebb az első rész óta, nyilván a Dursley-éknél töltött évek degenerálták ennyire az agyát. Ügyetlen is emg sokszor azt se tudja mit tegyen, és csak ilyen bárgyú arckifejezésekkel válaszol. Jah és imádom, hogy egyszercsak megfordul a kamera, és akkor az eddig jó iránynak számító W egyszercsak homlokegyenest elenkező irány lesz. Amúgy élvezhető, egész jó grafikával (bár hasra esni nem fogok, mert még mindig nyomingerek és előfordul, hogy valami szerencsétlen kiscsaj beleragad félúton a két emelet közti emelvénybe), és a hangok is egészen jók. A jutalmak terme kiváltképp tetszett, egy csomó infót találtam a játékról meg szerintem irtó jó látni, hogy milyen fejekkel szinkronizálnak néha. Mindenesetre olcsójáték hülyegyerekeknek.
Aztán itt a HP 6. Márcsak 2 hét, és itt a premier. Már nagyon várom, ne mis annyira mert bízok benne, hogy ezúttal nem cseszik el annyira, mint mondjuk az 5öt, hanem mert érdekel. Mégiscsak gyermekkorunk nagy regényének megfilmesítése. És vééégre meghal Dumbi XD Már időszerű, elvégre mióta is várunk erre a filmre? 2007 júliusában volt szerencsénk az előzőhöz. Azután a 6ot tavaly novemberre ígérték, ami már eleve is hosszú várakozásnak tűnt, de olyan normál mértéknek, erre kiadták, hogy forgatókönyv bajok vannak, úgyhogy bocs, inkább majd július... (szenzáció hajhászok... amúgy meg a felvételi eredményeket is aznap hirdetik ki, mikor a magyarorzági premier van [23] :P). Na mindegy, én már várom kíváncsian, mivel előzetesben már a film 3/4-ét megmutatták (legalább 6 különféle előzetest láttam már ha nem többet), szóval most már ideje végre kiadni a filmet.
Asszem mára ennyi a móka, még tuti van 100 dolog, amiről írni tudnék, de most ez lebegett így előttem.
Még megosztom veletek a tegnapi Gyilkos elmék igazságot: "Ha mindenki hazudik körülöttünk, az igazmondás forradalmi cselekedetnek számít" //George Orwell//
Kellemes olvadozást, sorstársaim!
A neten böngészve akadtam rá a cikkre.
Az első észak-amerikai kísérleti heroinfenntartó program (NAOMI) három évet vett igénybe, a vizsgálatok végleges eredményeit október 17-én tették közzé a kanadai kutatók. Dr. Martin Schechter, a NAOMI vizsgálat vezetője szerint a programban részt vevő 251 páciens egészségügyi helyzete jelentősen javult, illegális heroinfogyasztása és bűnözői tevékenysége csökkent – pedig itt olyan emberekről van szó, akiknél korábban a hagyományos kezelési eljárásokkal semmilyen pozitív eredményt nem tudtak elérni. 12 hónappal a kezelés megkezdése után a heroinfenntarásban részt vevők közül 88%, a metadonfenntartó programban részt vevő kontroll-csoport tagjai közül 54% maradt a kezelésben. Az illegális heroinfogyasztás 70%-al csökkent. Mielőtt a terápia kezdetét vette, a bűncselekményeket elkövetők aránya 70% felett volt – egy év után 36%-ra csökkent. Hasonlóképpen csökkent az illegális drogokra költött pénz mennyisége és az illegális tevékenységgel töltött órák száma.
Azok a páciensek, akik korábban egy hónapban kb. 1500 dollárt költöttek illegális drogokra, a kezelés befejezése után átlagosan 300-500 dollárt fordítottak erre. Az egészségügyi állapot mutatóiban a kutatók 27%-os javulást regisztáltak. Érdekes, hogy egyes páciensek – tudtukon kívül – heroin helyett egy hydromophone (Dilaudid) nevű drogot kaptak, a különbséget azonban nem vették észre. Ez a drog is egy opiátszármazék, amelyet fájdalomcsillapításra használnak. A vizsgálat szerint a heroinfenntartás költséghatékony, magyarul a program folytatása jobban megéri az adófizetőknek, mint ha a pácienseket szélnek eresztik és azok újra visszatérnek a korábbi szokásaikhoz. “Sikerült bebizonyítanunk, hogy a heroinfenntartó terápia biztonságos és hatékony kezelés a krónikus heroinfüggők számára, akiket korábban nem sikerült más módon kezelni. A terápiás formák optimális kombinációja – amiképpen az a NAOMI klinikákon történt – vonzerőt jelent a legsúlyosabb heroinfüggők számára, benttartja őket a kezelésben és segít javítani szociális és egészségügyi állapotukat,” jelentette ki Schechter.
