2006 szeptembere óta, mióta csak blogolok, azt hiszem, egyszer írtam csak privát blogot. De úgy rémlik, utána vagy kitöröltem, vagy nyilvánossá tettem. Tegnap, tegnapelőtt és ma ugyanez keringett a fejemben. Márpedig ha ÉN úgy gondolom, hogy valamit el kell rejtenem csekély számú olvasóm és a világ elől, ott már probléma van. Nem tudom, hogy írjak, ne írjak, ha igen mit, ha nem, akkor mitől jobb. Van sok minden, igen, amit ki is mondanék meg nem is. Ma valahogy nem vagyok jópofis kedvemben. Legszívesebben úgy beolvasnék egy-két embernek, hogy csak na. De mi lesz attól jobb nekem? Semmi jelenleg. Most ez sem segítene. No meg talán én is tűrhetek néha. Bár fogalmam sincs, mennyire egészséges benntartani a mérget. Néha dühítenek az egyszerű válaszok, mint 'Majd megoldódik, valahogy lesz, lehetne rosszabb is, örülj, hogy nem rosszabb/nem vagy az én helyemben, én átérzem'. (És arcul csapnak a közhelyek) Nem azért, mert nincs őszinte szándék mögötte. Csak mert dühít, mert az én problémám és messziről senki nem tud távgyógyítani meg ilyenek, meg én átrágom magam ezerszer ezeken a sablonokon.

Azért is nem szeretem most ezt leírni, mert tudom, hogy már mindenki ott tart, hogy 'Jaj, hogy ennek mindig van valami baja. Komolyan túleshetne már ezen. Elvégre minden szép meg jó, akkor mi baja?'. Hát akkor erre javaslom a reklámos megoldást (Papapapapapa). Egyébként egészen élek. Szó szerint semmi nem történik. Egész nap itthon vagyok, filmeket bámulok leginkább.

És a mai nagy kérdés: Miért szünetelteti Kiki a blogját?