Meglátni és megszeretni

Drágáim, az előző bejegyzés kommentjei közt megtaláljátok az új blog címét. Myoperás.

Valószínűleg költözök blogolról, mert ez nem állapot, emberek :S. Talán myopera lesz a nyerő, ha meglesz, megírom ide.

Drágáim, hivatalosan is egyhatod Dr vagyok :D. Első év letudva. Sőt, nem is rosszul. Majd fogok most már tényleg hosszabban blogolni, meg szerintem elszórakozok majd valami más designal, mert nem szereti a képeket a blogol a háttérben. Na mindegy... szóval VAKÁCIÓ :D:D:D:D

Amint látszik, készül az új dizi ;). Még a fejléccel kell bénázni, majd odáig is elérek. Az alapja kábé kész, illetve asszem egészen xD. Örök hálám Zsanának (hálám jeléül világít a neve a logban :P) a Front page-es átszíneznisegítős, időfecsérlős közreműködésért :D.

Csak tanulok és tanulok már vagy két hete megállás nélkül, és tisztára úgy érzem magam, mint vizsgaidőszakban. Legszívesebben ki se mozdulnék, itt ülök és magolok. És a fejem már szétdurran az információktól, arra se emlékszem, amit megtanultam rendesen. Fogalmam sincs mit csináljak az agyammal, hogy megyugodjon végre... hogy ne pörögjön akkora fordualtszámmal, mint egy szuperszónikus repülő turbinája, hanem nyugizzon relaxáljon és még egy picit bírja k. Meg hogy fogja fel mi a francot olvasok... mondjuk a csupa arteria pericardiacophrenica szintű ereket/izmokat/idegeket tanulva nem csoda hogy már anyázik, hogy mi ez a sok betű... Szabot akarok. Könyörgöm, néhány nap szabit végre!

Ma böngésztem kicsit ide-oda a blogok közt, és találtam egy irtó aranyos gyűjteményt. Megosztom veletek (ahol találtam: oddee.com)

A diziváltás várat magára még... majd...

Tegnap fejeztem be a Ward immáron 7. FTT könyvét. Pontosabban 8., de a Beavatást nem számítom bele, mert az nem szerves része a sztorinak. Szóval lényeg a lényegben, Rhevenge története. Az eleinte idegesítőnek és unalmasnak indult karakter csodásan kinőtte magát, és nagyon a szívemhez nőtt (no spoiler Mira és Zsana érdekében :D). Most meg keresgettem mindenfélét és rájöttem, hogy én nem is emlékszem Puccini Bohém életének 'Che gelida manina'-jára. Amit ugye Zsadist énekel a 6. könyv végén (ami megjegyzem, oké nyálas, de isteni az a jelenet és nem tudtam betelni vele. Ezért most gyorsan be is teszem ide :). Természetesen ki más előadásában, mint Pavarotti :D

Most kicsit nyűgösködöm, mert úgy tűnik, hogy április végéig csak váárok és várok, akkor érkezik ugyanis John Matthew könyve Lover Mine címmel, amiben nyilván valóan arról lesz szó, hogy jön össze Xhexel. Meg hogy menti meg az alantasoktól ééésatöbbi. Xhexet is megkedveltem... kissé emlékeztet Delilahra avagy az erős női karakterek. bár John ellen még mindig vannak kifogásaim. Darius szimpi volt az elején, de John nekem kész katasztrófa. Ez a csávó akkora nagy rakás szerencsétlenség... enneki is akkor sikerül eldönteni, hogy nem lesz olyan fatökű, mint eddig, mikor végre a dolgok helyreállhatnának körülötte :P. Jellemzően lúzer kölyök.
Rhevenge sztorija, bár isteni egy könyv volt, mégsem volt teljesen kielégítő szmámomra. A végét picit odacsapottnak éreztem. De a belsőben azért meg volt ám minden, eksön, fájdalom, szerelem, persze töménytelen szex... annak ellenére, hogy tudjuk, Rhev impotens a nyavalyás dopamintól. Persze sejtjük, hogy majd Ehlena :P:P:P. Ugyanakkor visszatér egy nagy kedvencem, Wrath a történetbe, bár eléggé odabaszott, ami vele történt (szintén no poén lelövés :P). De George-ot bírom :D.
Thorment végre kimászik szobanövény állapotából. Arra modjuk kíváncsi lennék, hogy Jane doki exfőnöke hova lett a képből. Igazán hiányolom már Manello dokit (pokoli helyes sebészeket nem tuasítunk vissza xD). Payne is szerepel már legalább két bekezdés plusz három mondat erejéig, szóval remélhetőleg több szerepet kap az elkövetkezőkben Vishous "kedves kicsi" hugicája. Trezről és iAmról, a két Árnyékról is nagyon szívesen hallanék még, mert nagyon megkedveltem őket, kiváltképp Trezt.
Ward úgy nyilatkozott, hogy Blay végre elveszti a szüzességét a Lover Mine-ban (hááál istennek!). Nem lennék meglepve, ha Quinnel. Igazából nem is bánnám, de az túl egyszerű lenne :P. Asszem ezek ketten a végén egymás mellett kötnek ki. Amúgy Mr főalantas már nagyon az idegeimre megy. Azt a csávót az elején se bírtam, de most mégkevésbé... meg szánalmas, hogy a Megbosszult szerető (ő lenne Rhev könyve a Lover Avenged) kábé végére sikerül rájönni, hogy mi megy az alantasoknál. Már szörnyen untam hogy mindig csak az volt, hogy: Úúúristen, vajon hogy lehetnek ilyen sikeresek.

Na jó, Lassiterre még kíváncsi lennék. A bukott angyal története... De gondolom majd arról is kapunk morzsákat. Szerencsétlent állandóan péppé akarják püfölni :p. Mondjuk könyv talán legütősebb néhány mondata:

(Lassiter) "Oh, man, there’s a marathon of Beaches running tomorrow night. Can we go after ten so I can
see it once all the way through?”
Everyone in the room turned to the blond-and-black haired guy, who was propped up in the
corner, massive arms over his chest.
“What?” he said. “Look, it’s not Mary Tyler Moore, ’kay? So you can’t give me shit.”
Vishous, the one with the black glove on his hand, glared across the room. “It’s worse than
Mary Tyler Moore. And to call you an idiot would be an insult to half-wits around the fucking
world.”
“Are you kidding me? Bette Midler rocks. And I love the ocean. Sue me.”
Vishous glanced at the king. “You told me I could beat him. You promised.”
“As soon as you come home,” Wrath said as he got to his feet, “we’ll hang him up by his
armpits in the gym and you can use him as a punching bag.”
“Thank you, baby Jesus.”
Blond-and-Black shook his head. “I swear, one of these days I’m just going to leave.”
As one, the Brothers all pointed at the open door and let silence speak for itself.
“You guys suck.”

Na mindegy, szóval FTT egyelőre kész. Most látom, hogy Wardnak van egy 7 kötetes másik sorozata Bukott angyalok címmel, aminek az első része, a Kapzsiság van is magyarul. Állítólag valami van a hét fő bűnnel, hogy a bukott angyalnak ezeket az embereket kell megtalálni és jó útra téríteni vagy mi. Most épp True Blood 3 és 4 lesz terítéken, mivel végre van belőle magyar. Az új angol kötet a Dead in the family májusban érkezik. Szóval találnom kell újfent valamit :P. Vagy inkább írnom a CM-et. Lassan én is a 10 kötetes verziónál leszek. Vagy három enciklopédia méret :P. No de mára ennyi helyzetjelentés. Holnap sejtbiooooosz :P. Meg utána pszichora a gyak cucc az Anna-fürdőben. Majd szoctám, végül molbiosz (fuj, az év egyik legundorítóbb előadása lesz... transzport folyamatok a sejtben... gyilkosság... vagy szerzek valakit, aki beír, vagy következetesen végig alszom/írok). Jahh és írni kéne Púzusba...

Jut eszembe még így utóiratként. Ma felhúztak HÖKön, mint annak a rendje... márc 12-15 a kva csapatépítő tréning. Ami annyiban szívás, hogy 19. anatdemó, ami mostmár ugye beleszámít a jegyünkbe félév végén. Szóval szopás... erre beszól a hülye Maninger, hogy ő is elment kórélettan előtt csapatépíteni... és meg is bukott. Hát fasza. Igazán nem vagyok stréber errefelé (ismerem a fajtájukat, a csoportom 70%-a az), és igazán szeretek partizni meg csaatépíteni, de basszus. Komolyan leszólnak azért, mert szeretnék átmenni egy rohadt anat demón? Hát fasza... meg a HÖK is. Kezd nagyon nagyon elegem lenni belőlük. Nekem nem kötelességem az ő bizonyítási mániájukat a magamévá tenni. Ne essünk már át a ló túloldalára, rohadtul nem dolgozom nekik. Önkéntes alapon nem várom hogy sültgalamb repüljön a számba, és segítek. De cserébe tiszteletet várnék el, meg hogy ne beszéljenek velem úgy mint valami kutyával néha. Az évfolyamtársaim meg dugják fel a seggükbe a nagy partiarcukat... nem vagyok semmi jónak elrontója, de ne anyázzanak már körbe mert istenem, tanulni IS akarok az egyetemen. És ebben az a legszebb, mikor tajtad röhög 20 ember úgy, hogy közülük 15nek ugyanaz jár a fejében, mint neked. De szólni már nyuszik meg kiríni a sorból és igenis kiállni amellett, hogy ők is tanulni fognak a demóra. Szóval ez van. De nem érdekel, újra felszólalnék és fel is fogok. Asszem én is követem John példáját, és nem hagyom, hogy a csoportnyomás hasson rám. (Legalább valami haszna legyen a pszicho EA-nak). Én én vagyok és engem ne merjen senki kiröhögni!

Megint régen írtam, így van. Ha időm van, akkor kedvem vagy indíttatásom nincs, ha meg az van akkor energia nincs. Lényegtelen, nem fogok magyarázkodni a saját blogomnak.

Egy két mondat a vizsgákról. Hát hivatalosan is 1/12 Dr. Polonka vagyok. Kész a félév, molbiosz is beküldve... Bár ennél jobbat akartam elérni, de most már ez van, tetszik vagy sem. Voltam Tb-n is, most meg itthon vagyok. Pécs sajnos kimarad, majd jövőre veled ugyanitt, ahogy azt a musicalben szépen megfogalmazzák. Azt hiszem,fogok alakítani a blog kinézetén. Van rá tömérdek időm az elkövetkező napokban, miközben ithon tespedek barátmegvonással. Gondoltam írok meg rendezgetem a dolgaim a gépen. Meg talán blogot csinálok. Csak nincs Front Page-em. Majd kitalálok valamit.

Ez a január nem az én hónapom, azt hiszem. Vagy 2010 nem lesz megint az én évem. Majd kiderül. Anya kint Svájcban, minden nap hazatelefonál. Közben hogy ne legyen nyugodt a családi élet, újabb remek tényekre derült fény, csak hogy apám még idegesebb elgyen és még közelebb kerüljön a következő szívrohamhoz. Kicsit úgy érzem, eltávlodtam innen. Szeretem a szüleimet, igen, de... nem érzek szinte semmi családias hangulatot vagy légkört. Inkább olyan, mintha a család egy jó barátja lennék, aki eléggé bennfentes. Kicsit rémisztő a magam számára, hogy mi ez... hogy miért nem aggódok jobban. Vagy miért vagyok ilyen... távoli. Mint mikor apának szívrohama volt. Egy kicsit ugyan megrémültem, de a továbbiakban nagyon nem.Vagy lehet hogy ez már valami elzárkózási reakció. Most is aggódnom kéne hogy apa szívrohamot fog kapni. De nem aggódom inkább szinte várom. Nem arról van szó, hogy örömmel várnám, egyszerűen csak szinte tényként várom, mikr fog a szívéhez kapni, és nekem mikor kell eszembe idéznem az elsősegélyen tanultakat, miközben tárcsázom a mentőket. Pedig úgy ismerem magam, mint egy érzelmes, szeretetre vágyó és azt adó ember. Akkor ez mi? Miért vagyok ilyen... Na mindegy tegyem félre a problémát...

Január... Tb-ig jól ment, azután... azután elromlott. Hazajöttem, oké itt a pont. Rájöttem, nem igazán szeretek itthon lenni. De Szegeden sem egyedül. Most épp végtelen magányosságomban nem tudok mit kezdeni magammal. Úgy volt, hogy péntek Pécs, azután sajnos nem jött össze a földieken kívül álló okok miatt. Niki meg megy Zsanához, úgyhogy most msn partnerektől is meg leszek fosztva meg szereptől is. Itt a családi kérdés. Gergőt egyszerűen nem lehe tutolárni. Sajnálom, meg egyben rossz is. Nagyjából az egyetlen normálhoz közelítő tesóm. Viktória megint előjött a nagyszerű borderline dolgaival... ilyen meg olyan büszke rám, azután meg én mit képzelek magamról és többet szóba sem áll velünk. És mindezt persze anyámnak a telefonon. Anyám az akaratgyenge, és hihetetlenmód. És úgy hajlik akivel éppen beszél. Apám az ovis idegbeteg, aki a nikotint szívja mint a levegőt, és képtelen kezelni és megoldani problémákat, mert csak sopánkodni képes meg "majd megoldjuk"-ozni. Gábor... hát ő Gábor. Gergőnek meg örülök ha 10 perce van beszélni velem néha Barbi mellett. Néha nagyon belefáradok, hogy én legyek itthon a felnőtt, aki képes kultúráltan vitát lezárni, közvetíteni a felek között, megpróbál megoldásra sarkallni...

Barátok. Elsősorban az itthoniakkal vannak gondjaim. Amúgy úgy tűnik, hogy a tavaszi turbékoló időszak télre költözött. Untesómnak pasija van. Hűh. Asszem ehhez ennyi megjegyzést tudok tenni. Zenekar... na hát megint szép téma. Dorcsi puff... ma voltam megint ugye, és hát... na mindegy, kocsival voltam, dorcsit elvittem ahova ment, merthogy arar is tudok hazafele jönni. Eg fél órát beszélgettünk, pontosabban ő beszélt hozzám én meg próbáltam bólogatni és néha vigyorogni meg ilyenek. Mesélt Németországról, meg hogy mindenki bele van esve. Hát jah, mondjuk amit Laczóról mesélt azok után... pff. Na mindegy, meredek. De azért ő se semmi...

El akarok menni. Nem tudom mit akarok csinálni, de tudom, hogy ez így most nem jó. Itthon egyedül. Az a baj, hogy Szegeden ott leszek az órákon, de ugyanúgy üres lakásba megyek haza. Bár néha kifejezetten jó, de sokszor nem. De azért jobb ott, mint itthon. Itthon mindig minden rámnehezedik háromszoros teherként. Meg elkeserítő, hogy legszívesebben én is egy karakter lennék az egyik szerepjátékomban. Komolyan elkeserítő. Brr.

Karácsony van. Eltelt fél év azóta, hogy a SZOTE-ra járok. Fura. De mindenképp jó. Csak vizsgaidőszak :S. Szeretnék már hátradőlni nyugodtan, hogy igen, férfi (női) munka volt, megcsináltam. És lehetőleg január 7-én szeretném ezt megtenni. Az utána való molbiosz esszé már csak hab a tortán.

De igazából nem is ezért írok. Igazából azért írok, mert emlékek törtek rám. Nyárról, Sukoróról, szerelemről, barátságokról. Tegnap anyámnak ersze feltétlenül képeket kellett nézegetnie (mint oly sokszor), és ráakadt egy Sukorós képre, amin Tar kis köténykében főzőcskéz, Adri meg rémült képpel észrevételezi, hogy fényképezek. Elgondolkodtam kicsit rajta, milyen is volt ez az idei év. Bár még van pár nap 2009-ből, de azért most szeretnék összegezni.

Kevésre emlékszem... gyorsan eltelt. Összemosódnak a hónapok, hogy mikor mi történt. Ami biztos, hogy az utolsó, 12.-esként töltött Andrássys évem nem volt nyugodt. Egész évben valami nem stimmelt, őrlődtem, idegeskedtem, hisztiztem... Sok gáz volt itthon is, érettségi közeledett és egyedül éreztem magam.

“Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Ebbe tudnám belesűríteni a csalódottságom, a szomorúságom és a haragom Tarral kapcsolatban. Meg azzal, hogy sose bízz egy oposszumban. Csak ki gondolta, hogy kettő is van belőlük.

Felvettek Szegedre... elmentem GT-ba és remek volt :D. Imádtam. Meg hát sok barátot szereztem(például drága Dórikám :D). És tuti pár olyan embert is, aki a pokolba kívánta az ugrálós szervezkedős fejem. Sulikezdés... suli közepe... imádom, nehéz, súlyos. Nehéz összefoglalni. És ott van Mira, akinek nagyon örülök. Jó hogy van valaki, aki anat vizsga előtt átjön két teafilterrel, hogy na most akkor teázunk :D .
Kicsit hiányolom a csoprtos tanulást. Jó lenne ha valaki ösztökélne meg lehetne egymásnak mondani... de nem is tudom, mindenki el van magával.

Annyi mindenre szeretnék időt, de nincs. Vagy épp energiám nem marad... Mikor mi. Jó lenne már kicsit kimozdulni a Szeged-Békéscsaba kettősből. Kéne egy kis levegőváltozás. Egy kis séta barátokkal anélkül, hogy azon kéne töprengenem, hogy te jó ég, 3 nap és vizsga.

Pasik... Most úgy igazán bennem van, hogy jó lenne egy kicsit pasizni. Elmenni valami partiba, ismerkedni néhány helyes sráccal. Túlesni az első csókoon végre xD. Még a végén Zsana nyeri a fogadást :P. Igaz, akkor már két istennyilával jön nekem :P. De inkább szeretnék ezúttal veszíteni egy fogadáson kivételesen.

Kettőn túl a négyből, következő dec. 30.. Szurkoljatok a jó jegyért :D

Itt a vizsgaidőszak. Ez annyiban érint borzalmasan, hogy semmire nincs időm. Reggel felkelek, tanulok, néha enni se árt, utána este hajnali 1 körül lefekszem. És ezalatt kábé csak tanultam. Na mindegy, csütörtökig szerintem biztos nem várható értelmes bejegyzés tőlem, de most itt egy teendők lista, avagy amire időt kéne szakítani:

1) Normális blogot írni

2) Megcsinálni a divat blogot a macsekkal

3) Átoperálni a blog kinézetét

4) Beszélgetni Krisztivel, Nikivel, Adával, Helkával, Krisszel, Yagával, Ágival, Annával meg még pár emberkével

5) Haza menni, otthon lenni, pihenni

6) CM-et írni (már orbitálisan hiányzik az írás)

7) Fuvolázni (kimondhatatlanul hiányzik meg a zenekar is :()

8) Blogokat olvasni (mert már vagy 2 hónapja alig nézek nemhogy a más a saját blogomra is)

9) Született feleségeket bepótolni (bár állítólag már megint ugyanaz a csont...)

10) Mozogni (nagyon remélem, hogy sikerül felvenni második félévre az úszást valami élhető időpontra)

11) Kicsit nyelvet gyakorolni (franszét meg angolt. Kéne nyárra valamennyire helyre rázódni és szóbelizni franszéból)

12) Fodrászhoz meg kozmetikushoz menni (a hajamra már ráférne egy hajvágás... a szemöldökömre meg egy gyanta meg csipesz)

13) Bűvös szám... hát legyen bűvös dolog: ÉLNI (levegőt kapni és nem fuldokolni a tanulnivalóban)