Nos, nyár van. Hamisítatlan nyár 37 fokkal, dög meleggel és fetrengős napokkal. Ilyenkor a legjobb egy üveg jéghideg üdítővel kilni a tó vagy medence partra, ésütkérezni, időnként iszogatni, naptejet kenni magadra meg becsobbanni a vízbe, ha már nagyon ég a bőröd.
Hogy mik is foglalkoztatnak az utóbbi napokban? Sok minden. Tudom, hogy ez jellemző rám, de hát ez van. Nem vetkőzöm ki magamból.
Mondjuk kezdjük ott, hogy Agathaékkal újra beszélgetés. Nem olyan, mint régen. Olyan semmi nem lesz már, mert azok az idők elmúltak. De miért ne beszélhetnénk, mint régi barátok? Hogy vagy, miújság, mi történt veled 2,5 év alatt. Örömök, bánatok, hihetetlen vagy szívfacsaró sztorik, kapcsolatok megjavulása, kapcsolatok elszakadása. Sokminden történt 2,5 év alatt és a felét se tudnám felsorolni, úgy érzem. Az a vicces, hogy már akkor is volt Mr. B. És ezt elgondolni egy részről nagyon szánalmas. Másrészről szintén. Azt hiszem, ha akadna valaki, aki legalább úgy értékelne, mint jó pár évvel ezelőtt ő, akkor könnyebben elfelejteném. De az önbecsülésem akkor állt legmagasabban.
Nincs arról szó, hogy nekem feltétlen kell egy pasi magam mellé. Csak szeretnék valakit, aki mellet biztonságban érezhetem magam. Meg persze szeretném már megtapasztalni az első csókot az első ölelést egy fiútól, az első randit vagy annak nevezhető valamit. És azt az érzést, hogy szeretnek és viszont szerethetek. Bár még bőven ráérek. Csak nem akarom úgy végezni, hogy jön egy fiú és az lesz az első és egyetlen kapcsolatom. Nyilván léteznek ilyenek, de én szeretnék randizgatni, kipróbálni magam. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok érzelmileg kötődni hozzájuk, vagy hogy nem akarok eleve komoly, jövővel rendelkező kapcsolatot. Csak úgy van ez, mint a versírás. Eleinte azt hiszed, ez a te stílusod. Kipróbálod magad, írogatsz, tetszik. Azután talán lesz egy alkotói válságod, amíg nem írsz, el vagy foglalva, eltelik néhány hónap... utána újra belefogsz, de ezúttal más érzések, más szépségek kerülnek előtérbe, már jobban érted, hogy honnan kell jönnie a dolognak. Valami ilyesmire gondolok. De tudom, hogy nem vagyok elkésve semmivel.
Vajon meddig barátság egy barátság? Mikor az embernek már hazudnia kell a másiknak, nem mondhatja meg a véleményét, hogy mit csinál vagy mi érdekli, azt hiszem már nem sorolható ebbe a kategóriába. Mikor az ember tudja, hogy egyszerűen képtelen többet tenni egy barátságért, mint amit már megtett. Belefárad. Jönnek a hazugságok... Nem, most éppen nem érek rá. Áh, fáradt vagyok, inkább most ne. Holnap? Holnap épp dolgom lesz. Mennyire lehet önző egy barátság? Természetes, hogy az embernek rosszul esnek dolgok. Ezeket jobb esetben kiböki, rosszabban bent tartja és akkor megy a mi a baj? Semmi című végtelen játék. Mi számít normális önzőségnek? Mert egy fokon mindenki azt akarja, hogy csak rá figyeljenek. De hol kezd ez terhessé válni a másik számára? Hol kezd el ez odáig fajulni, hogy szorongatóvá, fojtogatóvá lesz az egész dolog?
Amúgy magyarázza nekem el valaki a pasik gondolkodását. Ha valakit nem kedvelsz, miért nem utasítod el, és ha kedvelsz akár csak barátként, akkor miért nem jelzed? A kerülgessük a forrókását taktika milyen célhoz vezet? Elvégre Igen/Nem. Nem olyan nehéz kérdés ilyen szempontból.
Olvasgatva Kikim blogját elgondolkodtam több dolgon is. Az előző témához kapcsoltan egyrészt arról, hogy vajon mekkora különbség van aközött, hogy mi hogy érzünk a barátaink vagy épp szerelmünk iránt és ők irántunk. Úgy értem, hogy ha mondjuk nagyon szereted az egyik barátodat. Imádod, szeretsz vele lenni, várod, mikor találkoztok, mindig azon gondolkodsz, hogyan tudod kimutatni, milyen hálás vagy érte, hogy a barátod. De honnan tudod igazán, hogy ő hogyan érez. Ha mondjuk nemmutatja ki nagyon az érzelmeit eleve nehezebb. De még ha meg is teszi, honnan tudhatod, hogy mennyire őszinte a lelkesedése? Én legalábbis elég barátságot láttam már, ahol az egyik fél fele annyira se volt oda a barátságért, mint a másik, mégis a szebbik arcát mutatta, néha elmondta, hogy persze, fontos neki a barátság...
Azután itt van a szerelem kérdése. Ami csupa-csupa kémia. Miért szenved az ember egy nem létező szerelemtől, ha egyszer megadathat neki a lehetőség egy olyanra, ahl viszonozzák az érzéseit? Fura... Bár én nem kerültem még ilyen helyzetbe. Nem mondom, hogy nem kerülhetnék. Amúgy ki határozza meg, mi a szerelem? Mi valójában a szerelem? Honnan tudod, hogy nem egyszerűen pokolian tetszik egy srác, hanem szerelmes vagy? Mi a határ?
MI A ? Egyesek gondolják, hogy egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem "ideig-óráig tartó röpke élmény". A következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet: A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló vonzalom. Ez alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki harmónián át, a nemi vágyakozásig mindent magában foglal. A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya! Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad. //Shvoong.com//
A szerelem három különböző érzésből tevődik össze: része a nemi vágy, a lángoló, romantikus érzelmek és a szeretett személyhez való kiegyensúlyozott kötődés. Szexuális vonzalmat sokmindenki iránt érezhetünk, akik azonban romantikus érzelmeket táplálnak valaki iránt, azok figyelme általában egyetlen személyre szűkül le, és nemcsak hogy kívánják a másikat, de sokszor már-már megszállottan vágynak rá. (Dr Helen Fischer)
A kutatók korábban felfedezték, hogy az agy egyes részei inkaktívvá válnak, ha igazán szerelmesek vagyunk: ez igaz például azokra az agyterületekre, amelyek működése a negatív érzelmekkel, a tervezéssel, viszonyaink kritikus megítélésével és az emberek megbízhatóságának megbecslésével állnak kapcsolatban. Ez az állapot egy, de akár két és fél évig is fennállhat, vagyis ez idő alatt hajlamosak vagyunk rosszul ítélkezni, és figyelmen kívül hagyni párunk hibáit. Ez egyfajta érzékcsalódás, amely azonban a fajfenntartás szempontjából alapvető funkcióval bír a kutatók szerint.
Helen Fischer és kollégái korábban 15 olyan jelentkezőt vizsgáltak mágneses rezonanciás agyi képalkotó eljárással (MRI). akikkel szerelmük nemrég szakított, és a csoport átlagát véve 63 napja volt szerelmi bánatuk. A kutatók a második csoport tagjainál fokozott aktivitást mértek az agy nucleus accumbens-nek nevezett területén, ahol nagyszámú dopaminreceptor található. "Ez alapján úgy tűnik, hogy ha elhagynak minket, akkor eleinte csak még jobban fellángolunk majd volt partnerünk iránt. A mérések kiértékelése után sokkal érthetőbbé vált a számomra, hogy mitől leszünk annyira letörtek, ha elhagynak bennünket akkor, amikor még szerelmesek vagyunk" - mondta a kutatónő. //origo.hu//
Én a szerelmet szent és sérthetetlen dolognak tartom, mely meghaladja minden meghatározás határait, és mely képes előhozni az emberi természet legszebb és legrosszabb oldalát. //Meg Cabot//
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni. //Müller Péter//
A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az. //Étienne Rey//
A szerelemről nem kell beszélni, mert a szerelemnek megvan a saját hangja, és magától beszél.
A szeretet nem szokás, elkötelezettség vagy hála. A szeretet nem az, amit a romantikus dalok mondanak róla. A szeretet van. Nincs definíciója. Szeress, és ne kérdezz sokat. Csak szeress.
A szerelem inkább kötődik a másik hiányához, mint az együttlétekhez.
A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
A bölcs éppen azért bölcs, mert szeret. A bolond pedig azért bolond, mert azt hiszi, hogy megértheti a szerelem lényegét. //Paulo Coelho//
A szerelem az az érzés, hogy akaratunk ellenére a másiknak engedtük át, ami csakis arra való volt, hogy a miénk legyen. //Paul Valéry//
A szeretet a hűség csontvelője, a jámborság ütőere, a lelkierő izma, úgyszólván, maga az élet. //Charles Purgeon//
