Bár nem vagyok egy tipikus hívő ember, ám de van eset, mikor valakinek mindennél jobban kívánok valamit, és ez nemrajtam múlik, és most úgy érzem... ezt szükségesnek érzem.

Édes jó Istenem, ha tényleg létezel. Ha egy cseppnyi érzést táplálsz eziránt a borzalmas világ iránt, amiben élünk. Akkor elintézed, hogy midnen jól alakuljon köztük. Akkor csak ránézel erre a két emberre és azt mondod, hogy igen, amire régóta vártál, hogy ők egymás mellé kerüljenek. Akkor a buszülést mint katalizátort vezeted be, és a visszafele úton már a két megfelelő anyag ül egymás mellett. Ha érzel bármit is ezért a világért, add meg nekik ezt. Add meg egyiküknek azt, amire vágyik midnennél jobban, hogy viszonozzák az érzéseit. Hogy úgy bánjanak vele, ahogy megérdemli, és ahogy én gondolom, hogy vele bánni kell. Hogy ne bántsa őt meg, ne bánthassa, mert megvéded őt ettől. Hogy nem kell érte félnem, hogy vigyázni fog minden haja szálára és bevallja, hogy neki is ez a lény kell a maga valójában, a maga hibával a maga csodájában ez az értékes ember. És hogy a másik is megnyugvásra leljen, hogy megtalálja ezt a szellemi társat, aki után már vágyakozott. Hogy sértetlenül és épségbe megőrizze, mert szereti és mert úgy érzi, ő több, mint az előzőek. Hogy rá várt egészen idáig és nincs visszaút, ő is szerelmes. Találjana egymásra ebben a sokszor zord világban. Legyen egy biztos pontjuk: a szeretetük egymás iránt. Csak ennyit kérek.

Kérlek halgass meg most engem,
Az áldást nem magamért kérem.
Csak egy kevés, igen kevés sorsért,
Egy cseppnyi, leheletnyi közbenjárásért.

Két szívet összekapcsolni lenne jó,
Mert rájuk vár mióta e ringató hajó.
S látod te is, miként vágyakoznak a másik után,
Ahogy napsugarat vágyik az esőcsepp a felhő bokrán.

Ahogy szomjazó vágy egy korty vizet,
S árva gyermek egy ringató keblet,
Mint a Hold epekedik a csillagok érintésére,
S a lágy zöld fű a lenge szellő selymére.

Szükségük van egymásra,
Akár a víznek partjára,
Mint a testüknek a levegőre,
Nem menekülhetnek tőle.

Összetartoznak, mert így a rend,
S a válasz csupán beleegyező csend.
Kérlek, kérlek téged kérve,
Nézz le a magasból e két dobogó szívre.

Hagyd, hogy vigyázzanak egymásra,
E pusztító, életet adó varázsra.
Mert most Tőled csupán ezt kérem:
Érjen kapcsolattá e szivárványos szerelem.

(Krisszi)

Köszönöm.