Az a baj, hogy annyi mindenről kéne írnom, hogy képtelen vagyok összeszedni a gondolataim. Először is Sukoróról, amit egyszerűen imádtam, utána meg a GT-ról, amit szintén. Másfél hét alatt a szociális életem a nulláról száz százalékra nőtt, rengeteg ismerőst szereztem. Azt hiszem, az évfolyamom ismerni fog, mint a lelkesítő, talán picit túlbuzgó Krisszit. Mindig ott voltam, megírtam, megcsináltam, bevállaltam, plusz pontért bikiniben masszírozam Henti hátát, ittam és ittam és ittam, táncoltam, vízipipáztam Mokiékkal...
Talán darabokban könnyebb lesz... Sukoró tényleg remek volt. Sokat piáltunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk (Riverside mother fucker:P)... pletyiztünk, nosztalgiáztunk és kómáltunk egy sort. Aztán megint ittunk. Szúnyogokat irtottunk, pókereztünk, strandoltunk és röpiztünk. Le is égtünk itt-ott. Eljött az a pillanat is, amikor én vittem Zsanát lefeküdni, és utána én takarítottam hajnalban odakint. (Hozzáteszem, a jólnevelt [ájm sszorrrii] részeg kivette a kontaktlencséjét még éjjel).
Azután Hétfőn délután a székesfehérvári állomáson elbúcsúztam Zsanától, meg... na mindegy... szóval máris észrevettem Krisztiánt és Encit, amint felém közelítve azt kérdezik, hol lehet olcsón piát kapni. Mivel nem tudtam hirtelen mi van, ezért röhögve tovább masíroztam, felszálltam a vonatra, és megkaptam a velkám drinket, némi olcsó vörösbort. A vonaton máris megtaláltam Petit és Gabit, ahogy lennie kell, aztán Renivel is összekoccintottunk, meg Beával. A táborban máris emgszületett a hatos szoba: BéZsé, Gabi, Bea, Ági, Reni meg én. Minden remek volt, ismerkedés és egyéb. Azután gólya vetélkedő a tigris csapattal, ahol is csúfosan leégtünk és utolsók lettünk, bár véleményem szerint az induló nálunk volt a legjob (Ha a táborban... című nóta), és a vesztegetésekben is messze felülmúltuk a többieket (különdíjat is kaptunk érte). De nem baj,már itt megismertek az emberek, mint a lelkesítő és üdvözülten lelkes kisgólyát. Este meg vízipipáztunk Mokival meg a főgólyákkal, megismertem Krisztián látásmódját a jó orvosokról, tanúja voltam Eci és Márti vitájának, meg Moki sztorizásának és habpatronozásának. Azután másnap volt egy heavy tours a Badacsonyban, esti sárga pintyőke és hajózás (amit gyakorlatilag végig hánytam... de nagyon jólnevelt részeg voltam és szórakoztató). Utána tanyálás a buszról leszállva, aminek most is megvan a helye, majd a felismerés, hogy megszületett Gáborka, az unokaöcsim 51 centivel és 3900 grammal.
Szóval lefeküdtem, elaludtam, másnap teljesen jól voltam. Semmi másnaposság. Csak néhány részem sajgott ahol kék-zöld foltos voltam.Szóval utána strandolás és extra hülyülés, maszturb-fóka Dórimmal meg minden :D Napfény városa, SZOTE ollé és a többi. Este bográcsozás, avagy hánydiploma kell egy pörkölt elkészítéséhez (megjegyzem nulla, miután én és kb. 5 gólyatársam pucoltuk meg a több kiló hagymát, daraboltuk fel a krumplit és a kolbászt), és hány ahhoz, hogy eldöntsd, hogy a pörkölt paprikáskrumpli - nokedli nélkül. Utána persze esti parti, másnap, fáradtság, főgóla-gólya vetélkedő, ahol esélyünk sem volt ellenük, pedig igyekeztünk (illetve én meg még kábé 4 ember). Megint a túlbuzgó, lelkesítő, bevállalós hülyegyerek lehettem. Utána esti búcaúbuláj DJ Pati hathatós szerelemvonatos közreműködésével, rövid alvás, majd távozás... fokozatokban, de egy nagy csapat a reggeli vonattal.
Tehát fel a Délibe, anyáék elém, megnéztük Gáborkát a kórházban egy üvegfalon át, aztán jövés haza, zenekar, kiakadás a szóló miatt... végül alvások és a töbi, ma meg ZenIT. A mairól azt hiszem, külön bejegyzést tálalok.
