Hm, blog... Igen, annyi mindenről képes lennék írni és mégis semmiről. Nem is tudom mivel kezdjem, a szomorúsággal, az őrültséggel vagy a boldogsággal. Talán ilyen sorrendben :)

Nos néhány napja kaptam egy smst egy kedves ismerőstől. Bár már nem tudom, minek higgyem... kedvesnek, mocskosnak, aljasnak, imádnivalónak, bizonytalannak, kihasználónak, hihetetlennek vagy unalmasnak nevezzem. Talán mindnek. Hihetetlen, hogy miket tudok érezni. Nem akarom, hogy ezt nevezzem életem első igazi szerelmének. Olyan szánalmasnak tűnik ez az egész. Hogy volt valaha valami vagy soha nem volt semmi csak én akartam? Beleéltem magam, hogy valaki szépen mosolyog rám, kedvesen szól hozzám és beszélgetni akar velem? Azt hiszem, sosem fogom megtudni igazán... Csak találgathatok.De azt sem tudom, miért küldte azt az smst azon a napon délután kettőkor... mi késztette rá? És miért nem válaszol? Felkavarta az érzéseim... amikor azt hiszed, hogy már el tudod viselni, akkor mégsem. Minden nap ezerszer ránézek a telefonra, azt várom, hogy talán volt egy nem fogadott hívásom. Azután beletemetkezem a töritételeimbe, és igyekszem nem elkalandozni. De amikor megszólalt a csengő, összerezzentem. Egy kép ötlött fel bennem, ahogy Maci az ajtófélfának dőlve felnéz apámra, és egy kis mosollyal azt mondja, hogy 'Jó napot, Krisztit keresem'. Én már a rövidnadrágom felé pislogtam, hogy úr isten, ha meglát így... azután egy pillanattal később ráeszméltem, hogy hülyeségeken gondolkozom, ez sosem fog bekövetkezni. Mégsem tudtam újból rákoncentrálni Mária Teréziára... Hát még mikor apa benyitott, úgy rezzentem össze, mintha éppen most reppent volna oda hozzám a hír, hogy egy úriember kint vár az ajtóban. Nevetnem kell magamon, annyira szánalmas. Tovább akarok lépni. De azt hiszem, hogynálam ez csak a kutyaharapást szőrével módszerrel fog működni. És ugyan mikor lesz az, ha egyáltalán lesz... Persze az élet sokmindent tartogathat számomra. De ahogy elkezdek Szex és New Yorkot nézni... 30 éves szinglik. Belőlem is ez lesz? Tudom, hogy nem a külsőn múlik, ki találja meg a párját. Van számtalan ismerősöm, akik nem a világ legszebb hölgyei, de boldogak a párjukkal. A szépség annyira relatív, kinek mi a szép.
Azt hiszem, túlságosan nagyok az elvárásaim vagy ilyesmi. Igazság szerint az utóbbi napok ismeretsége rádöbbentett, hogy milyen férfit keresek. Olyat, aki mellett biztonságban érezhetem magam, és lazíthatok. Aki vigyáz rám, és talán kicsit apakomplexusosan hangzik, de rajtam tartja a szemét. Hogy én lehessek, aki vagyok. Másrészről szeretem a veszélyt. Ha egy fiúban van némi titokzatosság, egy kis 'nem tudom megmondani igazán', az az én típusom. De Macihoz visszatérve, nem tudom, mikor leszek már túl végre mindezen. Persze nem könnyű, ha az ember minden héten csütörtökön kiszámíthatóan 6-tól 8-ig őt látja. Ráadásul ahogy a tükörbe nézek, meglátom pont őt, és eszembe jutnak az évekkel ezelőtti tükrös beszélgetéseink. Bátran nevezhetem flörtnek, mert az volt. Csak tudnám, mit akarhat. Vagy miért kellett ezt most megtennie. Az érzéseimet bizony jól megkavarta... Nem tudom őt hova tenni. De megbirkózok vele. Erősebb leszek, de legalábbis megpróbálok.

Azután a középső témám az őrület volt. Hihetetlen mennyire utálatos újra gimisnek érezni magam, ahogy a tételeket tanulom. Másfél hónapja egy szobába zárva szociális kapcsolatok nélkül. Ha pedig ki tenném a lábam egy órára vagy kettőre, attól csak még szorongatóbban tér vissza az érzés, hogy mennyire egyedül vagyok a négy fal között. Harapós vagyok, rosszkedvű és vagdalózom. Nem tűrök el olyasmit, amit máskor simán. Leugatom a barátaim, amiért jót akarnak. Leugatom a legjobb barátnőm, hogy mi az már, hogy a pasijával van. Utálok ilyen pms szindrómás lenni, de idről időre rámjön. Nem nekem való a bezártság és elszigeteltség. Nem lennék jó remete . Ráadásul mozogni is szeretnék, futni vagy biciklizni, de egyszerűen felkelek 10kor vagy 11kor, egy óráig tart, míg élhető állapotba kerülök, majd este 10ig tanulok. Undorító dolog. De már csak keddig tart, utána... Tényleg, mi is van utána? talán Mira lejön csütörtökre meg megvizslatja a fent említett egyént, aki ennyi gondot okoz nekem mostanság. Azután... azután talán megnézem Szegedet, ha úgy adódik (amit nagyon remélek, már hiányzik a napfény városa). Utána azt hiszem, kiszelektálom, hogy mi a marad és mi a tároló könyv. Takarítok kicsit: mi az ami velem jön Szegedre, mi az, amit itt hagyok az életemből. És talán magamban sem árt egy nagytakarítást végeznem, hogy mit vigyek és mi marad... Mi marad itt a panelban, Békéscsabán, az emlékeimben... Utána nem tudom. Terveim augusztus első hetére vonatkozólag vannak, gólyatábor nem hiszem, hogy lesz belőle. Nyelvvizsga sem hiszem jelenleg. Esetleg ha megfűzöm nagyapámat. Még össze is kell ültetni a szülőket egy nagytanácsra. Valamikor. És hopp, 18 leszek... Ez is eljön még, de ez a jövő zenéje.

A harmadik a boldogság. Előzőleg már megemlítettem, hogy mindjárt vége az érettséginek és egy új életszakaszba lépek :). De ez most nem az, amiről szólni akarok... Nem, ez most egy különös ember, aki alig egy hete lépett bele az életembe. Az egész úgy kezdődött, hogy két vizsga között a hölgy hazament, mert már elege volt... és lám csak lám, találkozott a herceggel. Persze ilyenkor mit csinál a jó barátnő? Azonnal csekkolja a srácot iwiwen. No, mondom tenyerem dörzsölgetve, lássuk! És volt is mit látni... első látásra csak annyi jött le, hogy értelmes és szimpatikus is lehet akár. Szóval ennek örömére írt nekem egy üzit, hogy ugye én vagyok a kukkoló barátnő, és hát írtam, hogy naná, vegyen fel msnre. Szóval felvett. Ekkor kezdődtek beszélgetéseim a Mesterrel. Ugyanis azóta ez lett a megnevezése :D Nem áll rá a számra a neve... mégannyira a vezetékneve :S. Szóval Mester. Becézgetni nem fogom, bár ő gyakran nyúl ehhez az eszközhöz. De csak nevetek és aranyosnak találom. Úgy jellemztem és jellemezném magam, mint a kislány aki gengszter bácsi ölébe ül és hihetetlenül élvezi. Naivan felmosolyog, a gengszter bácsimegsimogatja a kislány aranyszőke fürtjei, és tudja, hogy ha most az oltalmába veszi, azzal valami megváltozik. Nem csak a kislány életében, de az övében is, mert egyszer még ez a kislány lesz valaki. Szóval nagyon szeretem a srácot :). Kicsit olyan, mintha egyfajta keresztapa lenne. Olyan apukás stílusú. És elvileg én is olyan vagyok neki, mint egy kislány, akit igazgatni kell a nagyvilágban. Tudom, hogy nem én vagyok és nem is én leszek az utolsó, akit szárnyai alá vesz, mert ő ilyen. De azt hiszem a dolog varázsa abba nrejlik, hogy mindenki úgy érezheti, hogy különleges egy szinten.Én legalábbis szeretem ezt hinni. Hogy egyedi vagyok :D. Azután meglátjuk, ha az élet is úgy akarja, hamarosan élőben is megismerhetem az urat. Long live to the Godfather and Wingless Fairy ^^ . Visszanyerem lassan az abba vetett hitem, hogy van értelmes élet a Földön. No meg már elfelejtettem, miért szeretek srácokkal barátkozni. Plusz ráébresztett, mit is keresek vagyis keressek egy pasiban, ami jó. Könnyebb úgy járni a világban, hogy tudom mit akarok. Úgy tűnik a szerelmesek nem szándékoznak távolabb kerülni egymástól, így valószínűleg lesz elég időm rá, hogy megismerjem a titokzatos Armandot. Mindig is imádtam rejtvényt fejteni, ez sem kivétel. És gyerekek, azt a hangot egyszer hallani kell! Már teljesen el is felejtettem, hogy mély hangja van azután egyszercsak beleszólt a telefonba. Nahh hát ott lehidaltam :D. Én hangok, illatok, érzések szenvedélyes szerelmese vagyok és mindig magával ragad, ha valami különlegeset tapasztalok. Ez a hang ilyen. :D Utoljára Osztár Sándor, színész hangja volt, ami ennyire megtetszett.
Tetszik ez a tanítvány dolog. Rég találkoztam ilyen megkapó emberrel. Úgyhogy looking forward to meet with Joe Black. Avagy a merovingi, ahogy ő jellemezte magát. Amíg szereti, tiszteli és Kleopátraként imádja a hölgyét, addig jóban leszünk :D. És azt hiszem, hogy nem ismerem félre, ha bízok a becsületességében. Szóval boldog vagyok, hogy a barátnőm ilyen nagyszerű és hozzávaló társat talált és főleg, hogy boldog :) Úgyhogy a rám nem ruházot hatalomnál fogva felvértezlek titeket a létező összes jóval és szerencsével, ami csak érhet egy kapcsolatot. :)

Nos, ennyit így hajnalban.