Hm... utoljára mikor blogot próbáltam írni, a blogol úgy gondolta, hogy jobb anélkül és ledobott... Azért most újra megpróbálkozom. Éppen az elegem van a világból és mindenkiből kivéve... állapotban vagyok. Utálom a szerelmet amiért ilyen köcsög módon átvert. Utálom amiért másokat tud boldogítani nekem meg még halvány lenyomatot se tud adni a nyavalyás boldogság nevű érzésről. Nem akarok arról hallani, hogy fiatal vagyok és megkeseredve írok. Nem ezért írom a bejegyzést. Tudom, hogy még 18 sem vagyok (bár éppcsak). De én is ugyanúgy vágyom a kedves, szerelmes szavakra, arra, hogy valakinek megtetszek és érdeklődjön irántam. Csúnyán mondhatjuk azt is, hogy ráfér az egomra a növesztés. Női szempontból nézve. Még sosem csókolóztam :). Kíváncsi lennék milyen. Persze vannak akik csak... életük szerelmével járnak, velük házasodnak, velük smárolnak, velük fekszenek le. De én nem ez akarok lenni. Tapasztalatot akarok. Persze nem úgy indulok neki, hogy na smároljanak le. Csak törődésre vágyom és két kézre amiátölel és azt mondja, hogy megvéd.

          Jó lenne kimozdulni. Plázában nézelődni, trécselni. Corában járni :). Vagy épp csak Tiszaparton mászkálni. Egy hónapja börtönöztem be magam ide... a könyveim az ágyam, a gépem, a lakásom rácsai közé. Mi mást is tennék. Még mindig itt vagyok... még mindig egyedül. Ezen nem segíthet se msn se telefon. És még több mint fél hónap. Kb 17 nap. Mármint a bankettig. Ami nagyobb szenvedés lesz a szalagavatónál. Soha többé nem látom őket nagyjából. De... érettségi találkozón. És utána mi lesz? Mi lesz a nyárral?

          Jó kérdés. Túl jó kérdés. Költői, mondhatni. Mgváltozott sokminden azóta, hogy utoljára komolyan ezen gondolkodtam... Persze bármit el lehet viselni meg átvészelni meg túlélni. De unom, hogy az egész életem egy nagy "átvészelési" időszak. Átvészelem, bármi is lesz. Mindig van miért aggódni, igaz. A nyaram persze nem a legnagyobb gondom. Se a szerelem. Végülis mindent túlvegetálhatok. Azt hiszem. Francia tanulás talán.Nem tehetjük azt, amit szeretünk. Lehet ideje lenne kinőnöm a hitből, hogy néha hódoljunk saját vágyainknak. Az a filmek feladata, hogy elhitesse. Majd találkozunk, talán lesz időnk egymásra... talán talán. Talánok talánok hátán. Kéne, kéne találkozni, kéne összejönni. Végülis nyár lesz. Vonatra ülni... amit szeretek. De amit szeretek vagy szeretnék az is marad álom azt hiszem. Lassan annak kéne az igaziörömnek lennie, ha nem kapcsolják ki a telefont meg a netet. A talán, a kéne, a jó lenne...azok, amik nálam biztos kudarcot jelentenek. Nem tudok beletörődni. Még.Majd ezt is megtanulom.

          Amúgy nagyon jó lett a biosz szóbeli szerintem. Meglátjuk majd hétfőn 22-én.