A már egy ideje tartó MÁV sztrájk most írásra ihletett. Hihetetlennek tartom, hogy vannak emberek, akik ezt komolyan gondolják. Hogy joguk van egy ország közlekedését elvágni (ami trianon óta amúgy is gyászosan hiányos vasútvonalakban). Hogy joguk van megfosztani többszáz egyetemistát attól, hogy normálisan vizsgázni tudjanak. Hogy joguk van megakadályozni, hogy egy diák hazajusson Szegedről Törökbálintra, hogy a családjával tölthessen el egy kis időt és legyen némi karácsonya két vizsga közt. Hogy családokat választ szét és apákat nem enged hazajutni a lányukhoz és a feleségükhöz.
Nem elég nekünk a gazdasági világválság, aminek most kezdjük nyögni a terheit és még évekig fogjuk... nem elég nekünk az évszázados lemaradás, amivel a nyugat-európai államok mögött kullogunk. Nem. Nekünk vasutas sztrájk kell. Mert a vasutasoknak alacsony a bére. Könyörgöm! Ebben a nyűves országban mindenkinek kevés a pénze! Mégsem sztrájkol mindenki.

Egy elképzelt sztrájk

Dec. 19. Reggel 6.30.

Csörög az ébreszőóra... Még 10 percet... úgyis kértem telefonos ébresztést 6.40-re, de ismerem magamat, 10 perc vegetálás és újra a felhők közt járok. Csak 10 perc, esküszöm, ha csörög a telefon, fel...

Reggel 7.20.

Ásítás, nyújtózkodás. TE JÓ ÉG! Hány óra van?! Mi történt??? Bekapcsolom a tévét, hogy meglegyen az alapzaj, kapkodva vetkőzök, öltözök, zokni, itt a táska, a cipő, kabát, közbena tévében a hírek. Országos sztrájk. Bassza meg! De akkor hogy jutok el a munkába?? A telefonom... tárcsázok, hogy hívjam az irodát. Kicsöng... nem veszi fel senki. Hát ez remek. Összekapom magam, és a nyakamba kanyarítom a sálat. Elvégre tél van vagy mi a szösz, és nem mondhatni, hogy mediterrán övezetben élünk. Gyalog indulok el a csúszós, havas-latyakos utakon. Az utca néptelen, sehol egy ember...

Délelőtt 9.00

Egy órába telt beérni a munkahelyemre gyalog. A főnök nincs bent, úgyhogy ezt sikeresen megúsztam. Tulajdonképpen az egész irodában ha 3 ember lézeng. Túlteszem magam ezen. A sztrájk már csak ilyen. Szitkozódva veszem tudomásul, hogy a titkárnőnek már tegnap is sztrájk volt, mert az akták mint össze-vissza vannak hányva az asztalon és mellette. Isteni... mire ezzel végzek...

Délután 12.30.

Ebédszünet, remek. Ahogy lefelé trappolok az elnéptelenedett lépcsőkön és kiérek az épület elé, majdnem beleütközök az ajtóba. Nem működik. Ja, persze, központból vezérelt. Felnézek a pult felé, ahonnan mindig az a mogorva vénember néz vissza rám, de most sehol senki. Itt nem jutok ki. Na jó, akkor irány a hátsó kijárat, ahol bejöttem. Miután sikerült kijutnom, az ismerős útvonalat követve megyek az utcákon. Minden bolt bezárt, mintha karantén alá helyezték volna a várost, csak egy-egy férfi vagy nő akad, aki hozzám hasonlóan tanácstalan arccal rohangál. Mi van itt?? Sehol sem ehet az ember ebédet? Egy kávéra vágyom és valami melegre, de szendvics is megfelel végső esetben. Mindehol ugyanaz fogad: ZÁRVA. Na, hogy a jó édes anyjukat. Vissza a munkába.

Délután 17.30.

Ez a nap micsoda egy kínszenvedés volt! Mást nem hallottam ma, mint légy zümmögést. Remek, indulás haza. Azért útközben nem ártana venni valami élelmiszert is, nem ettem egész nap semmit. Már a franc is kivan a rohadt sztrájkkal. Kétségbeesetten keresek valamit, ami nyitva van. Mindehol zárva, zárva, zárva...

17.45

A tököm ki van!!! A rohadt életbe, hogy nem lehet előre fixálni, mi mikor. Ideges vagyok! Dögöljenek meg. És a rendes dolgozni vágyó ember dögöljön éhen? Jó vicc.

19.00

Hazaértem. A hűtőben semmi kaja. Módosítok, semmi ehető. Nincs áram sem mostmár. A hűtőnek fuccs, ami ehető volt, megrohadt a fűtéstől. Ja, amit azóta szintén kikapcsoltak, úgyhogy kabátban, sálban és kesztyűben ülök itthon. Kibaszott sztrájk... Korog a gyomrom. Najó, lefekszem aludni. Villany sincs, hogy olvassak. Tiszta kőkor.

December 23.

Semmi karácsony, nem jutok haza, Szegedre záros időn belül. 4 napja nem ettem rendesen, csak egy szelet szikkadt kenyeret, egy fonnyadt salátalevelet és megsavanyodott tejet iszok. A kibaszott anyjukat a sztrájkoló nemzetnek! Fene essen belé. Nagyon dühös vagyok! Állatira! Nyugi, semmi gáz. Nem tarhat sokáig...

December 29.

Megőrülök! A francba! Rohadt mocskos geci anyátokat, azt! Bassza meg! Komolyan étel kell! Átrohanok a szomszédba, de nincs étel. Étel kell! Nincsenek hírek sem. Se rendőrség, se tűzoltók. Se boltok. Semmi nincs ezen ebben a redvás országban! A szomszéd. Étel kéne. Szomszéd, van magának étele? Nincs, persze, hogy nincs. Szomszéd... A szomszéd étele... A szomszéd étel...A szomszéd (=) étel...

Azt hiszem mindenki levonhatja a megfelelő követeztetéseket. Az ember agresszív állat. És a túlélés érdekében sokmindenre képes. Persze ez nagyon drasztikus és sémává tett elképzelés. De mégis, értelmet szeretnék találn ennek a sztrájknak. A neten az információkat böngészve ráakadtam egy közösségi portálon arra a néhány sorra, amivel ezt a bejegyzést zárnám:

Tisztelt Vasutas Dolgozó!

Társaságunk megvizsgálta az ön által benyújtott igényeket, és ezúton szeretnénk tájékoztatni arról, hogy követeléseit jogosnak találtuk. Ezek alapján ön a következő juttatásban és béremelésben részesül: - Egyszeri 250.000 Ft rendkívüli juttatás a MÁV Cargo Zrt eladásával kapcsolatosan - 15% béremelés 2008. január 1-éig visszamenőleg. Egyúttal szeretnénk arról is tájékoztatni, hogy társaságunknál az Állami Számvevoszék mai árfolyamon számolva 1993 és 2006 között 2000 milliárd forint tőkeveszteséget állapított meg. Mivel ön társaságunk régi és megbecsült dolgozója, így ebben az időszakban már nálunk dolgozott. Ezért szeretnénk, ha ebből a veszteségbol is olyan mértékben részesülhetne, mint a MÁV Cargo Zrt. eladásából. Az ön által felállított arányossági mutatók figyelembe vételével szeretnénk tájékoztatni, hogy önnek ebbol adódóan a következő fizetési kötelezettsége keletkezett: - Egyszeri 5.000.000 Ft befizetési kötelezettség a MÁV csoport felhalmozott tőkevesztesége után Új egyenlege ennek megfelelően 4.750.000 Ft tartozást mutat, amit kérünk a mellékelt készpénzátutalási megbízás segítségével 2008. március 1-éig kiegyenlíteni. Társaságunk a várható igényeknek megfelelően részletfizetési konstrukciót dolgozott ki ön számára, melynek során a fizetésébol havi 50.000 Ft-ot levonva, a tartozás kamatmentesen törleszthető a következo 100 hónapban. Kérjük, hogy amennyiben ezzel élni kíván, azt postafordultával jelezze.

További jó munkát kívánunk!