Azt hiszem ki vagyok akadva... nem fogok blogot írni mindenszarról. Nincs rá kapacitásom. Nincs gép, ez a lptop szar. De kurvra ki vagyok most és írnom kell valakinek. Ha másnak nem, hát szánalmasan a blogomnak.
Elegem van ebből a titkolózós nem megmonds dologból is, basszameg miért nem írhatok arról, ami foglalkoztat, csak hogy valaki épp meg e lássa mert akkor összedől a világ meg faszom. Hát kit érdekel? Akkor összedől és egyebek. Menjen már a francba, ne igazítsa már az ember minden dolgát egy emberhez.
Megint nincs kivel beszélnem. Nem szokásom elmenni msnről, hogy egy árva szót sem szólok. Egyet sem. Se msn se telefonon. És még nem volt kivétel. Soha soha nem volt, és ezért veszettül zavar, hogy most ilyen lazán bele lett törődve ebbe. Álmos az ember persze, mer iskolába ár és egyéb,meg tanult meg mittomén, de akkoris! Azért kértem el ezt a szart is, hogy beszélhessek. És most tartozok Viktóriának mert elkértem a gépet a semmiért. Fasza...-.-
Fuvola, iskola, angol, zenekar és közben még valamikor tanulás is. És már megint alig aludtam hála egy ébresztó szarnak. Holnap aludhatné, de neeeem mert szaros fuvolaóra mert hogy szerdán ottvannak a kicsik. És? Én meg odajárok immáron 8. éve, talán csak előnyt élvezek a kis pisisekkel szemben.
Igen, ki vagyok akadva, mert a kis apró dolgok felgyülemlenek és kitörnek ,de nem máshol, itt. Elérkezik az az idő, mikor már csak blognak bukatok ki... A szokásosnál többször vagyok rossz passzban, mert sokminden összejön, rossz ez a helyzet, keresem is önmagam, és nem tudom, milyen voltam és milyen akarok lenni, nem tudom tisztázni ezt magamban. Hogy melyik állapotom a normális, melyiket kéne preferálnom... Látom a szülemen, hogy igyekeznek úgy rendesek lenni, de mindez azért van, mert állandó jelleggel baszogatnak. Mindig és folyton. Tanulj többet, egyél kevesebbet, ez a ruha nem áll jól (by Viki), le kéne fogyni, mozogni kéne, más pénzém könnyen mész nyelvvizsgára, nem igaz, hogy csak ennyia tanulnivaló, minek mész Sz.-re, minek ülsz a gép előtt (ami 2 hete nincs), minek telefonálsz annyit (mert nincs gép és msn meg mert Zsana jelenleg így érhető el csak kb.), miért nem tanulsz minden szabad percedben, miért nem tanulsz előre 2 napra, miért fekszel a tv előtt, miért nem barátkozol az osztályodban, ha már egyszer abbahagytad az úszást(mert nem tudok), nem lehetséges, hogy nem tudsz barátokat szerezni, az életben egy nagy nulla vagy, (by Viki), te mindent megkapsz, el vagy kényeztetve, nem fogod tudni megsinálni a felvételit és az érettségit, nem fognak felvenni, aha fel is vesznek, néhány félév múlva kitesznek, nincs pénz rá, hogy egyetemre járj (viki) ha van akkor az azért, mert az enyémet elvették tőled, antisociális vagy, érthetetlen, minek írkálsz folyton, inkább tanulnál, ez a vers úgy elmegy, á, regényt írsz? aha... (unalmas fej).
Azt miért nem jegyzi meg soha egyikük sem hogy: Jé, 8 éve fuvolázol, ez már valami! 12 évet úsztál, nem semmi! Szín kitűnő vagy 11 éve, azta.. szereztél egy 5öst valamiből, ügyes vagy! Előrehozott érettségid is van angolból éskémiából és igen jó eredménnyel? De okos vagy! Vagy valami... Hogy ne folyton negatívat kapjak és a béka segge alól kicsit feljebb legyen az önbizalmam.
A tévé sem érdekel a legkevsbé sem, de erre fanyalodok. Én netezni akarok a gépen, ott csinálni a dolgaim, fordítani egyéb, de nem... OKtóber 3 nyelvvizsga és nagy para attól is.
Húzni akarok el innen a fenébe, minél messzebb. Ez az év még rosszabb mint az edigiek elvágyódás szepontjából. Ez már nem csak egy év, hanem még több mint 9 hónap. És emg fogok őrülni, h így megy egész végig. Nem akarok itt lenni. Egyszerűen idegenek ezek az embere körülöttem... olyan so-so megvgyunk, egy fedél alatt, de soha nem fognak értékelni és megérteni. A verseimre vagy épp novellára, regényre is mit kapok kritikának? Ahamm... Írtam egy verset, erről és erről szól *nagy boldog újságolás* Aham *elsunyogott valami az ember orra alatt. Esetleg elvétve elolvasása a műnek, majdan hozztenni, hogy hát nem érti, miért kell erről írnom.* Aham, szóval nagyon remek, ksözönömcsaládom.
Kifejezetten és egyszerűen el akarok menni végre az egyetemre.
A másik... meg akarom érteni, hogy működik, mikor mi van, mi unalmas, mi nem, miről van szó, mikor hova jár el, mikor milyen nap van, kik az ismertebb arcok a csoportban, stb. stb. stb... cikekt küldenia pulzusba, ott lenni egyszerűen és része lenni egy másik életnek. Valahol őrlődöm a két lét között, és oda még nem érhetek, viszont visszatérni meg egyszerűen nem tudok ide. Olyan... életszerű, mikor leülünk a konyhába, főzünk egy teát, vagy épp sütünk egy pizzát... oylan élettel teli, úgy érzem, hogy nolám, mégiscsak lehet pozitívan hozzáállni az egész éldegéléshez, és tudok Lizzy lenni. Aztn vissza a szürke napokba, a sok negatívumhoz, a bszólásokhoz, ahhoz, hogy átnéznek rajtam, nem vagyok más, mint egy nagydarab exúszó stréber, aki kotnyelesskedik és szeret beleszólni mindenbe. Mert szeretem kijavítan a nem tökélteset (kifejezetten a rózsahetes előkészületeknek szól). Egy ember, aki itt senkinek sem különleges, csak egy a millió közül, akárki lehetne, a szomszéd kislány is... szülők és tesók nem számítanak.
Ha Zsanával vagyok vagy Zsanával és más ismerőseivel, ismerősökkel, akkor ez eltűnik, és lesz belőlem egy Lizzyke, aki sokat beszél, ha elég jól feloldódik, akkor rengeteget hajlandó bevállalni, beszédes, közvetlen, nevetgél, poénkodik... persze ehhez fel kell oldódni, ez alap. De VALAKInek érzem magam, és jó érzés számítani. Hogy ha eltűnnél, lenne, aki megkérdezné, hol vagy Cleo?
Najó, alszom. Ennyi ömlengést mostanra. A leírtakért no felelősségvállalás, mindenki tudja, hogy nem bántónak szánom, bla-bla, és sosem haragszom kb. fél óránál tovább senkire. Főleg nem arra, akiket a legjobban szeretek. És je t'aime plus que je m'aime. (Tu sais que c'est pour toi). És azt hiszem ezzel sokmindent foglaltam egy mondatba.
Nem akarom, hogy ezt kötelezettségnek vedd vagy megijedj. Tudod, én így szeretek... érzelmes Csibe, aki ilyen. Túlérzékeny, hiperaktv, és optimista az emberekkel szemben. Talán naiv néha. Na, ennyi. (a hangulatváltozásom megfigyelhető a hangnemváltásban is, igen. Eltelt idő, leírt problémák oldják.)
