Natasha Bedingfield - Pirate Bones

Boldog névnapot minden Krisztinek :). Reggel már az sms hangjára keltem, sőt a Pannon köszöntött fel, azért ez vicces. Aztán következett nagyapám és Lau :). De a legeslegelső felköszöntő Hajnali 0:03 perckor Angel volt. Még itt volt, mielőtt ma elmentek nyaralni, és felköszöntött. Amúgy a névnapokról mindig midnenki megfeledkezik. Tegük hozzá, még én magam is sokakéról. De ki is jegyezne meg ennyi névnapot. Bár ott a naptár, deh a lustaság fél egészség. :D

Tegnap felnéztem a myvipemre és az iwiwre is. Ez nálam ünnepnek mondható, ugyanis jóformán sose nézek fel:). El is tűnődtem rajta, hogy vajon miért az üzenőfalon közlik velem például, hogy elmarad a forgatás. Személy szerint utálom az üenőfalakat, sosem nézem meg. Ezt is azért tudtam meg, mert rákérdeztem Ékkénél. Hol vannak azok az idők, mikor még telefonon értestettük egymást vagy minimum msnen adtuk körbe a hírt. Na mindegy, az iwiw üzenőfala számomra továbbra is érintetlen marad, nem látom értelmét.

A napjaim itthon: Mióta hazajöttem már másképp látok dolgokat és mégsem. Felfedeztem Yaga blogját, legutóbbi írása nagyon is tetszett. Amolyan tipikusan mai világba való. Donna blogja kevésbé tett vidámmá, de ez amolyan nem blog téma vagy mi. Inkább msnes vagy telefonos. Amúgy mondtam már, hogy utálok titkolózni? Ha kell, szívesen megtartom bárki titkát. De vannak dolgok, amikről utálok nem beszélni és magamnban tartani. Pedig csak így múködik a világ, titkokkal és néha hazugságokkal.
A tábor? Hú, igen, első Álomvilágos táborom... sok furcsa emlék és tapasztalat, sok negatív és sok pozitív. Nem fogom leírni, mi történt, és annak ellenére, hogy mennyien kíváncsiak a sztorira, nem fogom körbeadni. Szerintem ez olyasmi, ami a jelenlévőkre tartozik, azokra, kik benne és ott voltak. Csak néhány vázlatpont:
- Megérkezés Bp-re a buszinduláshoz: Senkit se ismertem, kicsit kellemetlen volt ott álldogálni anélkül, hogy ismerősre lelnék. Aztán megjött Mc, köszöngetés egyéb, fizetés... Nem is emlékszem pontosan, hogy ki volt az első, aki megszólított. Azt hiszem Bence volt az és Z-Baly, óh mit nem adnék egy fotóért, mikor Bence megtudta, hogy Ares usere vagyok :D. Aztán odavitt Ginnyhez, ottvolt a kis neris csoport, Koni is és azt hiszem Márk. Szóval indulás. Felhívtam Donnát is, hogy miujság felé, ugye ő Sármellékre jött. Szóval buszút, Balaffal csevegés illetve Johival és Ginnyvel. Kezdtem érezni, hogy mégiscsak itt vagyok már.
- Szobafoglalás, szoba feltöltődése: Előbb Helka, Krisz végül Zsu. Furcsa volt így először együtt a kis team, de a tábor végére igazi csapat lettünk úgy hiszem. Persze hiányzott Mira és Lau, de nem panaszkodtunk. Arról nem szólva, hogy Mc egy szobába került velünk. Hát, ez is megtörtént.
- Betegeskedés: Eleve meg voltam fázva, mikor elmentem, és ez nem is változott jópár napid. Sok neocitran és persze fejfájáscsillapító, de így is a tábor második felében sikerült felgyógyulnom. Bár betett a koránkelés és későnfekvés is, a kiabálás, de összességében nem bánom.
- Kviddics: Tartom véleményem, miszerint a kviddics az idegek sportja. De legalábbis arra jó, hogy minél jobban felkapjuk a vizet, és morogjunk amiatt, hogy nekünk soha semmi nemérvényes, mg a másik csapatnak igen. Megszerettem a játékot, de azért az ülepfájós részt kihagynám, sőt a csapkodós, lesérülős, összeverős, kipurcanósat is. Na mindegy, azért jól éreztük magunkat kissé sárosan, kicsit elázogatva és lesérülten is. Bár a rendszere még nem tökéletes, de mi az?
- Összeovácsolódás, házgyűlések: A szobánkat nagyon megszerettem. Mira sajnos nem volt ott végig, és Lau nem volt eleget, hogy feloldódhasson igazán, de majd máskor. Zsuval msnen nem nagyon beszéltem, illetve mikor igen, akkor is furcsa volt, mivel nem ismertük egymást élőben, nem törődtünk annyira a másikkal. De most így a tábor után azt mondom, hogy borzasztóan jó ember és jól gondolkodik :) Vannak nagyon értékes tulajdonságai, persze néhány rosszabb is (még jó hogy megmaradt a fejünk az esti kószálások után:D), de kinek nincsenek hibái? Helka eddig is borzasztóan a szívem csücske volt, és nincs ez most sem másképp, borzasztó jó barát. Kriszről mi is lehet mondani? Hát hülye de mérhetetlenül, akárcsak mi többiek :D A jelenlegi családfa szerint az apum, hát mondhatni apja-lánya. Egy nagyon jó ember, akit nagyon megkedveltem a tábor során, és remélem, hogy még sokszor fogunk találkozni. Mira az, aki igazán dinka, ha hülyéskedni volt kedvem, benne mindig társra találtam. Ugyanakkor sok hasonlóság van bennünk, ha komolyabb dolgok kerülnek szóba, akkor is. Lauval sajnos nem sikerült annyi időt tölteni, mint szerettük volna, és azt hiszem érződött is rajta, hogy nem oldódott fel a társaságban teljesen. A házgyűlések? Ooooh, végtelen röhögések és végtelen csend és unalom színterei is. Meko és Ginny egy fokkal kevésbé tűntek tagnak nálunk, de Gács személye beleillett az idióta ferfexes kompozícióba. Róla mást nem is lehetne mondani, mint őrült de azért jó fej. :)
- Yaga: Húúú, a házvezető. Bevallom némi félszel néztem az elé, hog megismerjem, de utána valahogy minden simán ment. Volt hogy nem sokat bszéltünk, volt hogy a kis társaság jobban összegyűlt dumálni, de én nem gondoltam, hogy megkedvelhetem őt annyira pár nap alatt, mint amennyire megtörtént. Egy furcsa személyiségű ember, nem átlagos (utálom a kliséket), pesszimista, nem sokat nevet, de mégis valahogy a személyisége nagyon megfogott. Ő az összefogója azt hiszem a ferfex teamnek, és ezt tükrözte az is, hogy mikor elment, eléggé depis hangulatba kerültünk. Sajnáltuk, hogy nincs velünk, hiányzott a vezér. Most jóval többet beszélek vele msnen, mint eddig, és remélem ez így is marad, és ő is marad még egy jó ideig Martionon.
- A madárkaland: Nah ez az a rész, ahol mindenki aki volt táborban, elkezd röhögni :P. A Balatonfelvidéki Nemzeti Parkban töltöttünk pár órát, bár a 10 ezredik kormorán meg kócsag után kezdtünk besokallni. A nő, aki vezetett minket fura egy szerzet volt, fanatikus madárvédő. Amivel nincs baj, de mi a végére úgy éreztük, hogy szeretné, ha madaraknak mutathatná az ember rezervátumot. Olyan mindjárt előkapja a géppuskát, lelő minket és áldozatot mutat be a madarak istenének feelingje volt.
- A reklám szakkör és színjátszó: Nah, ez is érdekes volt. Szerintem egész jó lett, bár hosszúra nyúlt, nyűgösek is voltunk a végére, de jó volt. Szeretek órát tartani, és azt hiszem erre rá is fekszek majd Martionon is. Ki tudja? A színjátszó meg nagy volt! Isteni ,hiperjó, szuper! Szokás szerint hiperaktív volam, de nagyon élveztem. Stopptrükk, zsebszöveg meg minden, szóval pazar. Bár még mindig ezerszer bocsánatot kérek, amiért lekalimpáltam.
- A Tó istene és az esti lelkizés: Az incidens után eléggé kivoltam. Nem is mentem le a közösségi nagy beszélgetésre, nem is akartam az emberek közé menni, enyhe tömegundoom volt. Kissé visszamentem 5 éves szintre, mint Lizzy, és sokkoltam aznap este. Másnap Noszy zeneválasztása nagyon beütött, az kellett oda és jó is volt, sokat oldott mindenkin. Megvolt a millió bocsánatkérés és emgbeszlés, de én nem érzem úgy, hogy ettől optimistának kéne lennem a jövőt illetőleg, hogy ezzel elhárul minden gond és baj az emberek között. A feszültség megmaradt, csak éppen az aktuális helyzetben kirobbant. Tanulságos volt, de sajnálom, hogy tönkretették az egynapos munkámat ami a plakátot illeti. Összeragasztottam, de nem ugyanaz... Ahogy az én hangulatom és hozzáállásom sem. Összeragaszthatom, de ugyanolyan nem lesz, a hegek megmaradnak.
- Búcsúzás: A tábor legrosszabb része, hogy nem tudjuk, mikor látjuk legközelebb a másikat. Rossz volt elválni, de azárt örültem, hogy újra itthon lehetek. Hiányozni fog a szobánk, és még sok ember.
- A milliónyi köszönet: Rohennek nagyon sokmindenért. Elsősorban azért, mert ott volt, vigasztalt minket, csokit hozott, kísérgetett, megkérdezte mi van, hozott reggelit. Balaf: a csokishake-ért, a törődésért, az LLG óráért és csak simán magadért. Yagának hogy ott volt, összefogott minket, és persze a DW mesélésért :). Gácsnak a színdarab segítségért, a színjátszóért, a ponthatárokért és persze a meséért meg a jelenlétért. Adának az ölelésért ;) Holikonak az éneklésért, a beszélgetésért, a felkérésért és a mégtöbb éneklésért; ahogy Eninek is plusz a vigasztalásért Emszínek, hogy mindezt lehetővé tette nekünk. És persze mindekinek, hogy ott voltak, hogy velünk voltak, hogy részt vettek. Különös köszönet a szobámnak a együtt töltött időért, a beszélgetésekért, a munkáért, a rendrakásért, a társaságukért, csak mert önmaguk voltak, az együttérzésért, az örömökért és a könnyekért, szóval mindenért!

A táborról kábé ennyit.

Délután irány a kressz, meg minden. Hiányolom a Mamacsom, de elvileg ma vagy holnap hazaérnek :). Felvették!!! Jön Szegedre! Ez egy akkora sóhaj nekem, hogy csak no. Szeged nincs is annyira messze innen, és anya is mondta, hogy ha Am egy kis családi légkörre vágyik, de nem tud hazamenni vagy ilyesmi, akkor itt nagyon szívesen várjuk :). Furcsa, hogy majd két hete nincs otthon, és nem beszéltünk ezalatt csak egyszer, mikor n hazaértem a táborból. Hiányzik a játszóteres beszélgetés a hintán :)
Hiányzik az ikerpár, Serge és Natille. Rájuk tényleg minden helyzetet rá lehet húzni. na majd ha Am visszajön.
Amúgy ez van. A hangulatom kielégítő, ez a nyár egészen mozgalmas. De most leginkább még egy utolsó nyári eseményre várok Ammal, ami remélhetőleg meg is lesz. Majd a hónap végén. Addigis pénteken két szülinap, olimpia, és a nap kezdése egy kressz vizsgával. Mozgalmas hét :). Ma még angolt is kell csinálnom, holnap óra.

Az hiszem, mára ennyi elég is volt. A legközelebbi viszontírásra