Hát így ért véget. Nem szépen, de nem is olya durván. Illetve dehogynem?! Miről beszélek? Hiszen vérig lehetnék sértve. Vagy nem... Tévedni emberi dolog, ezt fenntartom, és elnézést is kértem, de nem tudom visszaforgatni az időt.

Elmúltak azok az idők, amikor mindent rám lehet fogni. Agathának és Hesznek is át kell értékelnie egyet s mást. Ez nem most lesz, tudom, de tudok várni. Az érzéseim ugyanazok maradnak az idők végéig. Nem haragszok, csupán hatalmasat csalódtam Agathában és Heszben. Hindában azért nem, mert ő nem tiltott le, és részben megért. Bár vele sem vagyok kibékülve teljesen ilyen ügyileg. Hesszel két test egy lélek vagyunk, ez nem vitás, és így lesz ez az idők végezetéig.

Közben remegek, és nem tudok mit írni néha, így meg-megállok. Túlzésba visznek egyet s mást, de nem hibásk ebben, mert egyrészt természetileg ilyenek, én is ilyen vagyok, másrészt mostanában feszült az idegállapot.

Dumbledore mondta, hogy a megértés feltétele az elfogadásnak, ami nélkülözhetetlen a gyógyuláshoz. Most is ez történik, ez kell hogy történjen. Talán szenvednem kell ahhoz, hogy valamit megértsek. Mint Memnochnak... a Sátánnak magának, aki az Istennel dacolt, mert nem értette minek a szenvedés, minek a rossz a világban. Miért nem érthetik meg a lelkek teremtésük okát, és végzetük okát. Talán én vagyok maga a Sátán, aki dacol Istennel, mert mások a nézetei. Most így belegondolva nagyon sok a párhuzam a két sztori közt.

Engem így kell elfogadni és szeretni. Aki megteszi, az az igazi barátom, aki nem az nem ismer eléggé. Hálás vagyok az együtt töltött percekért, hálás vagyok azért, amit átélhettem.

Tegnap féltem. Attól féltem, hogy ha őszintén elmondom az érzéseimet, akkor ez lesz ami most van. A barátaimnak el kellene mondanom az igazat, igaz? Akkor miért féltem? Miért? Elgondolkodtató. De azt hiszem megtanultam, hogy legyek mindig teljesen őszinte, mégha ezért a barátsággal is kell fizetni. Bűn és bűnhődés... az én bűnöm, hogy őszinte vagyok és kitartó. Hogy kitartok amellett, hogy mi is hibásak vagyunk, mert ugyanúgy sárt dobálunk, pontosabban sárt dobáltam és ti is, mint a másik oldalról. Tudom azt hiszitek, hogy befolyásolnak és hogy kicsi vagyok ehhez. De én már felnőttem az ügyhöz, és többet értek belőle azt hiszem, mint ti. Mert tényleg tudok pártatlan lenni. Mi bizonyítja ezt jobban minthogy mindkét féllel képes vagyok/voltam beszélni.

Mélyen csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy ők talán majd megértik. Lehet, hogy korai volt. Talán várnom kellett volna vele. De ez is egy olyan dolog, amit már nem tudok meg. Egyelőre ennyi és mindenki aki olvassa a blogot további szép estét.

Cleo