Érdekes, hogy kicsit sokszor érzek másképp. Amikor Hindáékkal vagyok egyértelműen érzem, hogy hozzájuk tartozom, és megfelelőek a lereagálásaim. Amikor itthon vagyok, kicsit távolabb kerülök tőlük, és átgondolom mikert írtam.

Nem mondom, hogy megbántam. Rövid hozzá az élet, hogy bármit is bánjak. De átértékelem az írtakat, és arra jötem rá, hogy hülyeségeken rágódóm. Mármint egyszer errébb húz a szívem másszor oda. De ez azért van így, mert ahogy Rendol, én sem tudom kiverni a fejemből a többieket. Mert valami köt hozzájuk is, ha egy-egy emberke hszjei nem is ínyemrevalók. De nem is ezekről van szó igazán, hanem azokról akik 'manipulálók'.

Akármilyen hihetetlen, de mégis hiányoznak. Talán nem így kéne lennie, de Hindáékat nem veszíthetem el. Az a szép, ha most ezt elolvassák, akkor hasonlítgatnom kell h kit mennyire szeretek. De én ezt nem szeretném, legyen elég annyi, hogy nem hasonlítok senkit senkihez, azt sem amit érzek. Én csak egyszerűen érzek, mert szeretek érezni. Szeretek szeretni, és szeretve lenni. Mert többek közt az különböztet meg minket az állatoktól, hogy mi hány éle módon tudjuk kifejezni az érzéseinket, a szeretetünket.

Szenvednünk kell, azt hiszem ez így kell hogy legyen, mert e nélkül nem válhatnánk azzá, akik leszünk vagy épp lenni akarunk. Fájdalmakon, szakításokon, felbomlott és megköttetett barátságokon át vezet az út a megismerésig, az elfogadásig és a változásokig. Ez tom sablonul hangzik, de az én fejemben ez lapang most.

Az, hogy milrt olyan nehéz barátságokat kötni, és mikortól állíthatod hogy valaki tényleg a barátod. Nehéz kérdések, főleg mert haverból úgymond sok van nekem is számos, de barátaim nem nagyon akadnak. Szeretnék valakit, aki a közelemben van és átölel, ha vígaszra van szükségem.

Unom ami megy a vendégkönyvekben, ami megy a hátak mögött. Mind egyik részról, mind másik részről. Nem mondom, hogy én nem írtam xet vagy ylont, de valamikor tegnap odáig jutottam, hogy nem akarok több embert megbántani, nincs kedvem védőbeszédeket írni, nincs energiám azt olvasni, amiket írtok. Ez vonatkozik Hindára vagy épp Agra is. Nem vonok kétségbe semmit. Minek is, úgysem tudok meggyőzin senkit, de én még mindig nem lábaltam ki némely dilemmámból. Engem nem kell győzködni kinek van igaza, nagylány vagyok el tudom dönteni. De egyes beszólásokat már soknak érzek. Elég volt mindkét részről.

Cleo