Ma valahogy rámtört a nosztalgia... Elgondolkodtam rajta, milyen volt az életem néhány éve, mennyit változott a világ körülöttem és én magam. Talán megpróbálom egy részét lejegyezni mindannak, ami most bennem kering egy ellipszis alakú páyán :)
Nos, szinte fényévekkel ezelőttnek tűnik az, mikor még általánosba jártam, pedig csupán 4 éve volt. Egészen más ökzegben morogtam, akkoriban találtam rá az internet áldásos oldalaira, ismertem meg új embereket. Kicsit elszigetelt voltam, folyton úsztam és tanultam, maradék időmben kezdtem ideszokni a gép elé. Bizony, hesztia roxfortjának időszaka. Kezdeti ős msnezés, martionozás (na hát a mostanihoz képest mi volt még akkor XD), halálfalógyűlés. Te uram Isten, halálfalógyűlés!!! (őskövületnek érzem magam). Azután lassan beleszoktam ebbe is, tanulgattama szerepjáték csínját bínját, de bőven ott volt a tojáshéj a fenekemen.
Az ember mindig rájön, hogy azok, akik az ilyen honlapokat vezetik, nem nagyobbak, bölcsebbek, szebbek, okosabbak, istenibbek saját magunknál, egyszerűen csak régebb óta működnek a témában, ismereteket, tapasztalatokat gyűjtöttek, de elérhetőek. Persze nem egyik napról a másikra, hanem idővel. Meg mázli is kell hozzá, illetve egy bizonyos természet.
Akkoriban még narancs chaten nyomtuk erősen, délutánonként és esténként ott lógva és egymással viccelődve. Még kis zöldfülű voltam, nem tudtam, ki milyen rangban van, leginkább Hesztiát ismertem. S mit ad Isten, valamelyik nap megláttam Amanda Denemet. Az oldal elvileg alvezetőjét, aki gyakorlatilag társvezető volt. Ki tudja, mikor vettem fel msnre? Persze ha nagyon akarnám, megnézhetném a naplózásokban, de az időpont nem igazán fontos. Alkatraz ügyén vettem fel, emlékszem. Hiszen Hesztia jóban volt Agathával, és valahogy ezek a kapcolatok egyre szorosabbá váltak. Fokozatosan illeszkedtem be, találtam magamnak egy nővért, akit szerettem, elpoénkodtam vele, káromkodtunk, ha egy kód szétcseszte a honlapot... Mintha fényévekre lenne. Éles emlékek... első alkatrazos találkozó. Előtte hesztia-Agatha és én Esztergomban. A teliholdat néztük Aggal az ablakból, erre is tisztán emlékszem. Összefolynak a dolgok, hogy mi mikor volt, de z az első találkozó, azt sosem felejtem el. Először találkoztam Amciccel :D. Ott volt Arius is, mint egyetlen fi, Ag és Hinda gyárkéményként füstölve :P. Nicole és Shila... Scara, persze! Annyit nevettünk, hogy az már fizikailag fájt. Megértem Amc kezét, fényképes bizonyítékkal, és hetesesküvőt kötöttünk a Margit-szigeten. Persze a járókelők nagy örömére mindemiatt kézenfogva vonultunk azon a "hatalmas" helyen.
Ugrás... Mikor jártam először Tb-n? Tényleg nem tudom. De nem, régebbre kell visszamennem, mikor kezdtünk többet beszélgetni Ammal. Bár nem voltunk igazán barátok, de jó ismerősök, akik megvannak egymással. Ugyanakkor tűz és víz vagyunk és voltunk akkor is. Ami történt megtörtént az egész honlapos dolgok kapcsán, de kicsit homályosak az időpontok. Ami biztos, hogy Am osztálykirándulásról jött haza, és maga alatt volt. Még talán a talin cseréltünk számot, felhívott és beszélgettünk. Fogalmam sincs, miért én jutottam eszébe, de így volt. Majd hosszú ideig fogalmam sem volt, mihez kezdjek magammal a két fél között. Naiv voltam, aranyos, jó szívű, befolyásolható, szeretetre éhes, és ho legyik, hol másik oldalnak adtam igazat. Persze sokat megőriztem az akkori énemből, e most már nem naiv vagyok,mert tudom, milyenek az emberek, tudom mi következik. De remélek, amíg élek, optimista vagyok. kicsit talán életképtelen egy ilyen világban, de ehhez kell alkalmazkodnom, az meg megy. Amit megtartottam, és meg s fogom az a gyermeki lelkesedés, amivel a világra tudok nézni. Sokszor idegesítő, furcsa, talán komolytalan, de én vagyok :). Szóval miután döntöttem, bár pocsék érzés volt elveszíteni a barátaim, de más lett minden. Új helyzetbe kerültem. Az iskola mindig ugyanolyan pocsék volt társasági élet szempontjából. Azt mondhatni, hogy nem igazán sikerült beilleszkednem oda. Valahogy nem az én világom.
Eljött a tavalyi év illetve a 2007/2008. Drasztikus váltások az életemben. Akkor kezdtem el Tb-ra járni egyre többet, hosszabb ideig. Már olyan volt, mint a második otthonom. Imádtam ott lenni, imádtam sétálni, beszélgetni, elkísérni Amct munkába, elmenni elé és újból dumálni, plázába betérni, filmet nézni, JRM imádó korszakot élni. Hol partizni és Tankcsapdát énekelni, szerepjátékról dumálni, közös étkezések a szülőkkel, babázás Zsombival, önbizalom növelés. Egyszóval mindent. Visszagondolva arra az időszakra borzalmasan hiányzik minden. Majdan elérkezett az augusztus és az ősz.
Hogy is kaptam intelmet: "Nem ígérem, hogy keresni foglak. Minden új, minden ismeretlen, be kell illeszkednem, új életet kezdenem. De ha keresel... ha felhívsz, és beszélsz velem, akkor örülni fogok, hogy van egy barátom, aki nem felejtett el, aki gondol rám."
Borzalmasan féltem tőle, mi lesz. Nem akartam egy újabb barátságot elveszíteni, főleg nem egy ilyen fontosat. Ráadásul nem lehetett tudni mi lesz, Zsanának még nem volt lakása, nekem meghalt a gépem... hatalmas telefonszámlák hada lett a vége. És a törékeny pókfonalunk ott lengett a szélben. De elég erősnek bizonyult. Olyannyira, hogy igazán akkor kezdődött minden. Eleinte persze nem volt egyszerű. Főleg nekem nem, hogy kiépítsek valamiféle ellenállást a paranoiámmal szemben. Bár Zsana is tanuló volt abban. hogy velem hogyan kell bánni, mit kell mondani, hogyan kell reagálni egyes kitöréseimre. Ismertük egymást, és mégsem, az alapokra kellett építkeznünk. volt itt minden, szerelmi bánatok sok oldalról, bánat, depresszió, fáradtság, veszekedés. De azért megmaradtunk barátoknak és hova tartunk? Jövőre remélem SZOTE ÁOK, egy évfolyammal Zsana alatt, ugyanakkor ugyanabban a lakásban. Már alig bírom kivárni ezt a pár hónapot, legszívesebben nagyon megsürgetném.
Ott van Adri, aki irtó rendes, nagyon jó fej és szörnyen kedvelem! Meg persze Zsolti, az örökké hallgató drága Halál, akit nem lehet nem imádni :D
Itt van persze a másik részem, Reszi avagy Ares és a Martion. Nagyon megmaradtam ott helyben, a közösségben, jól érzem magam és imádom az ottani barátaim, akik szintén pótolhatatlanok :D Velük is szeretnék találkozni még a nyár előtt/ folyamán, ők is hiányoznak nagyon, elvégre mi lehet jobb, mint fennhangon énekelni a She's the most immoral ladyt? :D
Szóval tervbe véve a jövőhét pénteki francia írásbeli, utána kis lazítás, utána egy hétre rá szóbeli (naná, hogy péntek, nehogy már szegény vidéki érettsségiző végig tudja ülni a nyamvadt matek meg töri óráját azon a napon), tavszi szünet, ballagás, három alap érettségi, utána kedden emelt biosz, utána júnis valami 5-10 vagy hogy a szóbeli biosz, június vég a magyar és a töri. És utána :D NYÁR. Az utolsó nyár még a nagykorúság előtt és utolsó nyár, amikor itthon lakom :). De ez még messze van. Kis célok, igaz? Meg persze eközben írni a két regényem, hogy még az életben elkészüljön legalább az első kötetük a sokból XD
No, megint valami jó hosszú anekdotát írtam mindenféle zagyvaságokból, de legalább írtam :D
És Persze M&M's!
