Hogy miért? Csak... mert. Odaadtam neki a 3 oldalas firkálmányom. Na jó, konkrét bevallásom. Mamacs szernt bátor vagyok és őszinte. Utóbbira többször ráfáztam már. De most nem érdekel. Boldog vagyok, hogy megtettem. És egy bizonyos fokig szeretném szétkürtölni az egész világban. Hogy igen, én megtettem. Talán agyon ócsárol. Talán kiröhög vagy megutál, vagy nem történik semmi. Mégis, én megtettem egy lépést egy bizonyos úton. Legyőztem magamban egy alapvető korlátot. És ettől mintha méretekkel szabadabb lennék.
Jövőhéten tali Pesten. Azt hiszem, pénteken már felmegyek a csajokkal lógni egy kicsit. Hiányoznak ők is, a Martionos családom. A zenetábor lakói, akikkel a nyári táborban úgy összenőttünk, és olyan rossz volt búcsúzni. De vigyázz világ, már csak pár nap.
Nem tudom elhinni... a SZOTE nyíltnapja hétvégén van!!!!!!!!!!! Könyörgöm, még a SOTE is képes hétköznapra tenni! Konkrétan dec 11., de úgyse megyek el. Minek, úgyse jelölöm meg. Elvégre Szegedet jelölöm elsőnek, és Pestre úgyis amgasabb a ponthatár, nincs ételme. Én tudom, hova akarok menni. És kizárólag oda.
Most is hiányzik Zsana meg Szeged, Absinth, Zsolti a Halál, még Ledérke 1 is, rég láttam pedig belevaló csajszi. Hiányoznak a Zenetáborosok meg beszélgetések. De jól érzem magam. És meg is jegyzeték, hogy mintha nem lennék olyan nyúzott. Hát igen. A szerelem amúgy fura dolgokat művel az emberrel. Képes boldogan vigyorogni, miközben nagyon jól tudja, hogy vajmi kevés esélye van arra, hogy bármiféle kapcsolat is kialakuljon. De legalábbb ő most már tudja. Nem mondtam ki a levélben, de ha ebből nem érzi ki, akkor semmiből. De... ez jó érzés, nem az érdekel, hogy holnap töri órán mi lesz vagy bioszon írunk-e. Most és itt nem. Ilyenkor távolinak tűnik a hétköznapi szürke világ, és valami új helyre kerülök, ahol kevesebb a fájdalom, kevesebb az önmarcangolás, és sokkal sokkal több az élet szeretete. Igaza volt Kosztolányinak, mikor azt mondta, az élet a benne való részvételért szép. Érdemes meglátni azt a sok jót, ami létezik. Persze, vannak orzasztó napok. Biztos fogok még depis blogbejegyzést írni. De mégis. Lizzyke él és virul :)
Vit la vie!
